Amikor Jézus Kafarnaumban tanított, egy elöljáró lépett hozzá, leborult előtte, és így kérlelte: „Uram, a leányom most halt meg. De jöjj, tedd rá kezedet, és életre kel.” Erre Jézus fölkelt, és tanítványaival együtt elment vele.
Közben egy asszony, aki tizenkét éve vérfolyásban szenvedett, hátulról Jézus közelébe férkőzött, és megérintette ruhájának szegélyét. Azt gondolta magában: „Ha csak a ruháját érintem is, meggyógyulok.” Jézus erre megfordult, ránézett, és így szólt: „Bízzál, leányom! Hited meggyógyított téged.” Attól az órától fogva egészséges lett az asszony.
Amikor Jézus az elöljáró házába ért, és látta a fuvolásokat meg a lármás tömeget, rájuk szólt: „Távozzatok, hiszen nem halt meg a leány, csak alszik!” Azok kinevették. Miután eltávolították a tömeget, Jézus bement, megfogta a leány kezét, és az életre kelt. Ennek híre elterjedt azon az egész vidéken.
Mt 9,18-26
Elmélkedés
A kafarnaumi elöljáró lányának feltámasztása és a tizenkét éve beteg asszony meggyógyításának története Szent Márk evangéliumában (vö. Mk 5,21-43) is megtalálható, mégpedig egészen részletesen. A liturgikus év rendje szerint ma a Máté szerinti változatot olvassuk, amely rövidebb formában őrizte meg a két esetet.
Márknál az elöljáró haldokló leányához hívja Jézust, majd később a szolgák jelentik, hogy meghalt a gyermek. A beteg asszony meggyógyítása esetében pedig Jézus megérezvén, hogy erő áradt ki belőle, keresni kezdi, hogy ki érintette meg, de a körülötte lévők nem tudják megmondani. Ekkor lép elő az asszony, akivel a gyógyulás történt.
Ezeket a körülményeket Máté talán azért nem tartja annyira fontosnak, mert ő a Jézusban való hitet akarja hangsúlyozni mindkét esettel kapcsolatban. Az elöljáró hitét fejezi ki az a tény, hogy gyermeke már halott és ekkor kéri Jézustól, hogy támassza életre. Emberileg lehetetlent kér, mégis bízik annak teljesülésében. A beteg asszony is hitének köszönhetően nyerte el a gyógyulást. Cselekedetéből, Jézus ruhája megérintéséből az Úr azonnal kitalálta gondolatait, megértette szándékát, hogy gyógyulni szeretne.
Hitem megvallása, kifejezése az első lépés a csoda felé. Hittel és bizalommal fordulok-e Jézushoz? Van-e bátorságom olyat kérni, ami egy új élet útján indít el?
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Üdvözítő Istenünk! El kell fogadnunk azt a tényt, hogy a te akaratod az volt, hogy szenvedésével és halálával váltson meg bennünket Jézus. Be kell látnunk: félre kell tennünk emberi gondolatainkat, hogy megérthessük a te szándékaidat! Azt az isteni szándékot, amely megengedte az emberi gyűlölet tombolását, megengedte a keresztre feszítést azért, hogy a szeretet legnagyobb jelét adja. A te irántunk való szereteted legnagyobb tanújelét láthatjuk abban, hogy Fiad, Jézus értünk szenvedett és értünk halt meg a keresztfán. Segíts felismerni Jézusban Megváltónkat!
Horváth István Sándor (Ph 88)
