Abban az időben Jézus megszólalt, és ezt mondta: Magasztallak téged, Atyám, ég és föld Ura, mert elrejtetted mindezt a bölcsek és okosak elől, és kinyilatkoztattad a kicsinyeknek! Igen, Atyám, így tetszett ez neked! Az én Atyám mindent átadott nekem, és nem ismeri a Fiút senki más, csak az Atya, s az Atyát sem ismeri más, csak a Fiú, és akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni. Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik fáradtak vagytok, és terhek alatt görnyedtek: én felüdítlek titeket! Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert én szelíd vagyok és alázatos szívű – és nyugalmat talál lelketek. Mert az én igám édes, s az én terhem könnyű.
Mt 11,25-30
Elmélkedés
A Krisztus-követés útján
Jézus küldetésének titkára világít rá az Atyához intézett imádsága, amit ma olvasunk az evangéliumban. Itt nem beszédet mond tanítványainak, hanem egy imából, a mennyei Atyának szóló fohászból ismerjük meg az Úr küldetését: megismertesse az emberekkel Istent. Az imában ugyanakkor kitárulkozik előttünk Jézus teljes önátadása a mennyei Atyának, hiszen nem a maga akaratát szeretné érvényesíteni, hanem az Atyáét. Jézus utat nyit számunkra Isten felé.
Isten szeretetének a titkát Krisztus által ismerhetjük meg. Akik azonban bölcsnek és okosnak gondolják magukat, s inkább arra törekszenek, hogy mindenre magyarázatot találjon értelmük, azok messze járnak ettől a titoktól. Az isteni szeretet megtapasztalása, elfogadása és viszonzása sokkal inkább kíván tőlünk egyszerűséget, mintsem komoly értelmi megfontolást. Hitünk természetesen értelmi megalapozást is kíván, de ennél fontosabb az Istenre való ráhagyatkozás, a kegyelem elfogadása, szívünk megnyílása az Úr felé. Aki Krisztust ismeri, az a mennyei Atyát ismeri. Aki Krisztust szereti, a mennyei Atyát szereti.
Jézus magához hívja a megfáradtakat, hogy felüdítse őket. Azt javasolja, hogy az ő alázatából, szelídségéből és nyugalmából merítsenek erőt a megújuláshoz. Azért vállalkozunk Jézus követésére, hogy az ő alázatából tanuljunk meg alázatosan viselkedni és az ő szelídsége szolgáljon például számunkra. Szent Jakab apostol levelében azt találjuk, hogy a szelídség a felülről jövő bölcsesség jele és Jézus követője az igaz élet tetteit bölcs szelídségben mutatja fel (vö. Jak 3,13). Az Istennek való engedelmesség a szelídségben és az alázatban mutatkozik meg.
Jézus, aki az isteni szeretetet saját személyében nyilatkoztatta ki, mindenkit hív, engem is, hogy tőle tanuljak. Isten megismerése nem egyes kiválasztottak, magasan iskolázottak vagy önmagukat bölcsnek tartók előjoga, hanem mindenki számára nyitott lehetőség. Jézus, a Mester nem csupán szóbeli tudást adott át egykor tanítványainak, hanem egész élete volt követendő példa számukra. A tanítványoknak, köztük különösen is az apostoloknak Jézus életmódját kellett elsajátítaniuk. Azért vállalkoztak követésére, mert úgy akartak élni, ahogy ő és nem csupán azért, hogy tanítását hallgathassák.
Istent akkor ismerhetjük meg, ha megtaláljuk lelkünk nyugalmát és akkor válunk Jézus jó tanítványaivá, ha úgy élünk, mint ő, aki egész életét az Atyának ajánlotta, és minden tettével az Atyát akarta megdicsőíteni. Nem elegendő tanítására és annak mondanivalójára odafigyelnünk, hanem életmódját is érdemes megtanulnunk. Jézusnak az emberekkel való magatartása, türelme, szelídsége, valamint állandó Istenre, az Atyára figyelése példa számunkra.
A hit útja, a Krisztus-követés útja nem csupán értelmi tevékenység a részünkről. A mi Urunk nem is azt kéri elsősorban, hogy értelmünkkel minél többet ismerjünk meg hitünk igazságaiból, hiszen akkor a vallásosság csupán elmélet maradna számunkra. Ő azt kéri, hogy hozzá menjünk, őt kövessük, éljünk úgy, ahogyan ő élt. Egyszerű kérés ez az Úr részéről. És egyszerű elindulni ezen az úton, ha Istenre bízzuk életünket, magunkat, sorsunkat, és tőle várjuk az üdvösséget. A mindennapok rohanása, a sürgős teendők és a fölénk tornyosuló gondok közepette jusson eszünkbe Jézus hívása és ígérete! Nála nyugalomra találunk. Nála megpihenhetünk. Nála megtaláljuk mindazt, amire lelkünknek szüksége van. Közelsége lelki békével tölt el minket. Őt hallgatva lelkileg felfrissülve indulhatunk tovább.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Urunk, Jézus Krisztus! Miután kellő ideig tanítottad tanítványaidat, elérkezettnek láttad az időt, hogy útnak indítsd őket tanításod hirdetésére. Az indulás előtt gyakorlati tanácsokat adtál nekik, amelyek bátorságra, eszköztelenségre, Istenbe vetett bizalomra és lelkesedésre ösztönözték a misszióra indulókat. Te napjainkban is szeretnél eljutni, szeretnél utat találni minden emberhez. Felismerjük hivatásunkat: a te örömhíredet szeretnénk továbbadni és rólad akarunk tanúságot tenni. Adj nekünk apostoli lelkesedést és buzgóságot! És adj jóindulatot azok szívébe, akikhez küldesz minket!
Horváth István Sándor (Ph 88)
