Amikor Jézus befejezte a hegyi beszédet és lejött a hegyről, nagy sokaság követte. Ekkor odament hozzá egy leprás, leborult előtte, és így kérlelte: „Uram, ha akarod, megtisztíthatsz engem.” Jézus kinyújtotta kezét, megérintette őt, és így szólt: „Akarom, tisztulj meg!” Erre a leprás azonnal megtisztult. Akkor Jézus így szólt hozzá: „Nézd, ne mondd el ezt senkinek se, hanem menj, mutasd meg magadat a papnak, és ajánld föl azt az áldozatot, amelyet Mózes rendelt, bizonyságul a gyógyulásról!”
Mt 8,1-4
Elmélkedés
Jézus hegyi beszédét Máté evangélista azzal a megjegyzéssel zárja, hogy az emberek elragadtatva hallgatták őt, mert úgy tanított, mint akinek hatalma van (vö. Mt 7,29). E különleges hatalmat érezhette meg a leprás beteg is, aki a gyógyulás reményében fordult a mi Urunkhoz. Jogosan gondolhatta, hogy aki ilyen rendkívüli erővel tanít és nagy tömegek figyelnek szavára, az más módon is megmutathatja hatalmát. Ezért fordul hozzá így: „Uram, ha akarod, megtisztíthatsz engem.” A gyógyulni vágyó leprás beteg kifejezi, hogy bízik Jézus gyógyító erejében: te meg tudsz tisztítani a leprától. Te képes vagy megszabadítani a betegségtől. Te meg tudsz engem gyógyítani.
A leprás személy tisztában volt azzal, hogy betegsége gyógyíthatatlan. Mivel abban a korban az orvosok nem tudtak hatékonyan javítani a leprások helyzetén, a betegség további terjedése megakadályozása érdekében a leprások külön, a lakott településeken kívül éltek, ami nem csupán helyileg jelentett elkülönülést, hanem a társadalomból való kizárást is eredményezte. Ha valaki mégis meggyógyult betegségéből, a pap nyilvánította őt egészségesnek és fogadta vissza a társadalmi közösségbe, ezért mondja a történetben Jézus a leprásnak, hogy mutassa meg magát a papnak.
Hiszek-e Jézus gyógyító, lélektisztító erejében?
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Urunk, Jézus, taníts bennünket a szeretetben való folyamatos, állandó növekedésre! Tanítsd a szülőket a felelősségvállalásra, a felelősségteljes gyermeknevelésre és a problémák szeretetben való megoldására! Indíts minden családot arra, hogy helyet adjanak otthonukban Istennek és bekapcsolódjanak az egyházi közösség nagy családjának életébe! Fogadják el a családok az Egyház segítségét és szolgálatát, hogy tanúságot tudjanak tenni Istenről, mint a családi értékek és boldogság igazi adományozójáról!
Horváth István Sándor (Ph 88)
