Amikor elérkezett Erzsébet szülésének ideje, fiúgyermeket szült. Szomszédai és rokonai meghallották, hogy milyen irgalmas volt hozzá az Úr, és együtt örült vele mindenki. A nyolcadik napon jöttek, hogy körülmetéljék a gyermeket. Atyja nevéről Zakariásnak akarták hívni. De anyja ellenezte: „Nem, János legyen a neve.” Azok megjegyezték: „Hiszen senki sincs a rokonságodban, akit így hívnának!” Érdeklődtek erre atyjától, hogyan akarja őt nevezni. Atyja írótáblát kért, és ezeket a szavakat írta rá: „János a neve.” Erre mindnyájan meglepődtek. Neki pedig megnyílt az ajka, és megoldódott a nyelve: szólni kezdett, és magasztalta Istent. Akkor félelem szállta meg az összes szomszédokat, és Júdában meg az egész hegyvidéken erről az eseményről beszéltek. Aki csak hallott róla, elgondolkodva mondta: „Mi lesz ebből a gyermekből? Hiszen nyilván az Úr van vele.” A gyermek pedig növekedett, lélekben erősödött és mindaddig a pusztában élt, amíg Izrael előtt nyilvánosan fel nem lépett.
Lk 1,57-66.80
Elmélkedés
Az Egyház által szentté vagy boldoggá avatott személyek ünnepe, illetve emléknapja a haláluk, azaz mennyei születésük napjához kötődik. Ez alól kivétel Jézus édesanyja, Szűz Mária, akinek több ünnepe is van a liturgikus esztendő folyamán, valamint Szent József és Keresztelő Szent János is. Szent János halálára augusztus végén emlékezünk, ma pedig a születését ünnepeljük.
Keresztelő János születésének különleges körülményeit tárja elénk a mai ünnep evangéliuma. Templomi szolgálata során megjelent Zakariásnak az Úr angyala, és hírül hozta neki, hogy gyermeke fog születni. Ő nem hitt a küldött szavának, mivel ő és felesége, Erzsébet már idősek voltak és éppen életkoruk miatt már nem számíthattak arra, hogy gyermekük fog születni. Zakariás kételkedésének az lett a következménye, hogy megnémult és nem tudott beszélni egészen addig a napig, amíg az ígéret be nem teljesedett, azaz gyermeke meg nem született. János születésekor nyílik meg újra az ajka a jelenlévő rokonok nagy csodálkozására.
János életével kapcsolatban a Megváltó közelgő jövetelének hirdetésétől a bűnbánat keresztségét végző tevékenységéig és Krisztusra mutatásáig sok mindenre érdemes figyelnünk. Zakariás magatartása szintén tanulságos. Nem hisz, ezért megnémul. A hitetlenségnek tehát van következménye. Számunkra is van, ha nem is látványos ennyire. A hit, a hitre jutás pedig megnyitja szánkat, hogy Istent magasztaljuk és megvalljuk hitünket.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Mennyei Atyám! Kifejezem hálámat, hogy meghívtál szolgálatodra. Egyetlen jutalomért, az örök üdvösségért fáradozok, s tudom, hogy ennek elnyeréséért érdemes mindent megtennem. Elismerem, hogy bűnös vagyok, aki a te kegyelmeddel mégis felemelkedhetek elesettségemből. Légy hozzám irgalmas! Légy hozzám nagylelkű! Légy velem megbocsátó!
Horváth István Sándor (Ph 88)
