Jézus a hegyi beszédben így szólt tanítványaihoz: „Hallottátok, hogy a régieknek ezt mondták: Szemet szemért, fogat fogért. Én pedig azt mondom nektek: Ne szálljatok szembe a gonosszal, hanem ha valaki arcul üt téged jobb felől, tartsd oda neki a bal arcodat. Aki perbe fog, hogy elvegye a ruhádat, annak add oda a köntösödet is. És ha valaki egy mérföldnyire kényszerít, menj vele kétannyira. Adj annak, aki kér, és aki kölcsönt akar, el ne fordulj tőle.”
Mt 5,38-42
Elmélkedés
Jézus hegyi beszéde számos területen felülmúlja kortásai gondolkodását. Abban az időben általánosan elfogadott nézet volt, hogy az igazságosság elve alapján a rosszat ugyanolyan mértékű rosszal szabad viszonozni. Nagyobbal ugyan nem, de a hasonló mértékű bántalmazás elfogadott. Ezt a vélekedést fejezte ki a „szemet szemért, fogat fogért” mondás. Jézus azonban egészen új alapra helyezi az emberi kapcsolatokat, amikor az igazságosságnál fontosabbnak tartja a megbocsátást. Azt tanácsolja, hogy a rosszat ne viszonozzuk rosszal, mert ez megállíthatatlanul tovább görgeti az emberek közti ellenségeskedést. A rosszat csak úgy lehet megállítani, ha valaki egyszer végre azt mondja, hogy nem ütök vissza, nem torlom meg a sérelmet, nem állok bosszút, hanem megbocsátok.
Látjuk, hogy a családok, települések vagy nemzetek közötti ellenségeskedés akár évszázadokon át tart, mert mindenki bosszút akar állni az őt ért sérelem miatt. E családok és nemzetek tagjai valójában nem ismerik a megbocsátást. Valószínűleg nem tapasztalták még meg soha, hogy Isten is megbocsát nekik és nem értékelik a megbocsátást. Úgy gondolják, hogy gyengeségük jele volna az, ha megbocsátanának és nem állnának bosszút. Valójában azonban a megbocsátásban különleges erő rejlik, olyan erő, amely egyedüliként képes megállítani a rosszat és a gyűlöletet a világban.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Atyám, te irgalmas szívvel hívsz engem, hogy találkozzak veled. Te nem elítélsz, hanem kiemelsz bűneimből és elindítasz egy új úton. Be kell ismernem, hogy sokszor ítélkezem embertársaim felett, és köveket ragadnék a kezembe, hogy a bűnös elnyerje méltó büntetését. A könyörtelen ítélkezés elnyomja szívemben a megbocsátás lelkületét. Te feltétel nélkül megbocsátasz mindenkinek, nekem is. Ezt a feltétel nélküli megbocsátást szeretném megtanulni, s gyakorolni embertársaim felé. Segíts, hogy szívemben őszinte bűnbánat ébredjen, és tudjak mindenkinek megbocsátani!
Horváth István Sándor (Ph 88)
