Abban az időben: A tizenegy tanítvány elment Galileába, fel arra a hegyre, ahova Jézus rendelte őket. Amikor meglátták őt, leborultak előtte a földre. Egyesek azonban még mindig kételkedtek. Jézus odament hozzájuk, és ezt mondta nekik: „Én kaptam meg minden hatalmat az égen és a földön. Ezért most menjetek el, és tegyetek tanítványommá minden nemzetet! Kereszteljétek meg őket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében! Tanítsátok meg őket mindannak megtartására, amit parancsoltam nektek! És íme, én veletek vagyok mindennap a világ végéig!”
Mt 28,16-20
Elmélkedés
Az örök haza felé
Negyven nappal a feltámadás után Jézus mennybemenetelét ünnepeljük. Az Apostolok Cselekedetei szentírási könyv elején a következőket olvashatjuk: „Szenvedése után Jézus sokféleképpen bebizonyította, hogy él: negyven napon át ismételten megjelent nekik” (ApCsel 1,3), egészen addig a napig, amíg felvétetett a mennybe. A mennybemenetel azt jelenti, hogy a feltámadt Jézus nem találkozik többet a földön apostolaival és tanítványaival személyesen, hanem visszatér Atyjához a mennybe. Isten örök országába való megérkezésével, illetve visszatérésével természetesen nem szűnik meg a kapcsolata velünk, hanem onnan segít minket kegyelmével.
A feltámadt és mennybe ment Jézusban való hitünk nem magától értetődő, de a tanítványok számára sem volt az. Gondoljunk csak arra, hogy a feltámadt Jézust milyen nehezen ismerték fel, és akkor sem mindenki. Mária Magdolnát a nevén szólítja Jézus, s csak ekkor veszi észre, hogy az Úrral és nem a kertésszel beszélget. A két emmauszi tanítvány hiába beszélget órákig Jézussal, nem tudják, hogy ő az, s csak a kenyértöréskor ismerik fel őt. Tamás apostol csak akkor hisz, amikor láthatja és megérintheti Jézus sebhelyeit. Sőt, a mai evangéliumban azt olvastuk, hogy amikor a tanítványok elmentek Galileába, fel arra a hegyre, ahová Jézus rendelte őket, akkor még mindig vannak néhányan, akik kételkedtek. Pedig ez már a mennybemenetel napja, s előtte többször is találkozhattak a Feltámadottal. Nem könnyű Jézust megismerni, amikor találkozunk vele, s nem könnyű hinni benne.
Jézus mennybemenetelének helyszíne egy hegy, amelyet a Szentírás nem nevez meg pontosan, csak annyit tudhatunk meg az evangéliumból, hogy egy Galileában található hegyről van szó (vö. Mt 28,16). A hegy az evangéliumokban a beszéd, a tanítás helye. A puszta, a sivatag ezzel ellenkezőleg a hallgatásnak, az elcsendesedésnek a helye, gondoljunk csak arra, hogy nyilvános működése kezdetén maga Jézus is a pusztába vonult. De a hegy a beszéd helye, és ez különösen is igaz Jézusra, aki nem csupán híres hegyi beszédét mondta el egy magaslatról, hanem életének jelentős eseményei kötődnek hegyekhez. A mennybemenetel hegye is egy fontos beszéd helye a mi Urunk számára, amely beszédnek rendkívüli jelentősége abban áll, hogy az apostolok és általuk az Egyház itt kapják meg missziós küldetésüket, hogy mindenütt a világon Jézus tanítványaivá tegyék a nemzeteket.
A küldetés nekünk is szól, tehát indulnunk kell, hogy hirdessük Jézus feltámadását, és tanúságot tegyünk hitünkről és reményünkről. Ígérete szerint velünk van a világ végéig.
Ne féljünk bátran kiállni az emberek elé! Ne féljünk hitünket megvallani mások előtt, bármilyen élethelyzetben is vagyunk! Beszéljünk hitünkről és annak alapjáról, Jézus Krisztusról a hitetleneknek és a kételkedőknek! Szóljunk reményünk okáról azoknak, akik elveszítették reményüket Istenben vagy az emberekben! Forduljunk szeretettel azokhoz, akik már nem hisznek a szeretet értékében! Emeljük fel és segítsük újra elindulni azokat, akik elfáradtak az örök haza felé vezető úton. Jézus a mennyben van, ott vár bennünket, minden embert. Menjünk együtt és egymást segítve haladjunk a mennyország felé! Jézus velünk van és velünk marad utunkon!
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Urunk, Jézus Krisztus! Hisszük, hogy az Atya várt rád, amikor a mennybe emelkedtél. Hisszük, hogy a mennyei örök dicsőség várt rád földi életed után. Hiszem, hogy engem is az Atya vár a mennyországban. Ha az Atya akarata szerint szeretetben élem életem, ő az örök élettel fog megajándékozni. Uram, mennybemeneteled és az örök dicsőségbe jutásod erősítse bennem a hitet, hogy van örök élet és elnyerhetem azt! Taníts, hogy égre emelt tekintettel éljek, életem minden napján szem előtt tartsam, hogy a mennyországban Isten vár rám. Vezess engem Szentlelked által, hogy reményem beteljesedjen és az örök üdvösségre jussak!
Horváth István Sándor (Ph 88)
