Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: „Csípőtök legyen felövezve, kezetekben pedig égő gyertya legyen. Hasonlítsatok az olyan emberekhez, akik urukra várnak, hogy mihelyt megérkezik a menyegzőről és zörget, rögtön ajtót nyissanak neki. Boldogok azok a szolgák, akiket uruk megérkezésekor ébren talál. Bizony, mondom nektek, felövezi magát, asztalhoz ülteti őket, körüljár és felszolgál nekik. És ha a második vagy a harmadik őrváltáskor érkezve is így találja őket, boldogok azok a szolgák.
Gondoljátok meg: ha tudná a házigazda, hogy melyik órában jön a tolvaj, nem engedné betörni házába. Éberen várjátok tehát az Emberfiát, mert eljön abban az órában, amikor nem is gondoljátok.”
Lk 12,35-40
Elmélkedés
Szent Imre herceg ünnepén Jézus a várakozásra és az éberségre hívja fel a figyelmünket. Ahogyan a szolgák várják, hogy uruk hazatérjen, ugyanígy várjuk mi is a Jézussal való találkozást. Az éber várakozás fontosságát talán jobban megértjük, ha felidézzük Jézus szenvedésének kezdetét, azt az órát, amikor nagycsütörtök este kimegy apostolaival az Olajfák hegyére, hogy közösen virrasszanak és imádkozzanak. Miközben Jézus imádkozik és vérrel verítékezésével elkezdődik szenvedése, az apostolok elalszanak. Nem tudnak Jézussal együtt virrasztani. Az Úr többször is odamegy hozzájuk, felébreszti őket, s kéri, hogy virrasszanak vele, de ők újra és újra elalszanak. Jézus viszont nem hunyja álomra szemét, hanem imádkozik, egészen addig, amíg meg nem érkeznek a katonák, akiket elfogására küldtek.
Jézus virrasztását érdemes összehasonlítanunk a mi készenlétünkkel. Vajon tudunk-e vele együtt imádkozni? Vagy inkább elalszunk az apostolokkal? Jézus számára ebben az órában a virrasztás az Atyára való odafigyelést jelentette és a neki való engedelmességet. „Ne az én akaratom legyen meg, hanem a Tiéd” (Lk 22,42) – mondja Jézus a mennyei Atyának. Ebből könnyen levonhatjuk a tanulságot: a lelki éberség és készület a mi számunkra is az Istenre való figyelést jelenti. Az ő akaratát akarom megismerni, és annak akarok engedelmeskedni.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Uram, Jézus Krisztus! Add nekem kegyelmedet, hogy akkor is boldognak érezzem magam, ha hitem miatt szavakkal vagy cselekedetekkel bántanak. Bár a világban élek, mégsem vagyok a világé, mert egész életemmel téged akarlak szolgálni. Add nekem a hit ajándékát! Add nekem a hithez való hűség kegyelmét! Add nekem a hitben való kitartást és növekedést! Tudom, hogy hitből fakadó jócselekedeteimmel biztosíthatom üdvösségem. Tudom, hogy hitből fakadó imáimmal segíthetek másokat az üdvösség útján. Segíts, hogy tetteim és szavaim dicsőséget szerezzenek neked, aki mindenkit az örök életre hívsz.
Horváth István Sándor (Ph 88)
