Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: „Azért jöttem, hogy tüzet gyújtsak a földön. Mi mást akarnék, mint hogy lángra lobbanjon! Keresztséggel kell megkereszteltetnem. Mennyire várom, hogy ez beteljesedjék! Azt gondoljátok, azért jöttem, hogy békét hozzak a földre? Mondom nektek, nem azt, hanem szakadást. Ezentúl, ha öten lesznek egy házban, megoszlanak egymás között: három kettő ellen, és kettő három ellen. Szembekerül apa a fiával és fiú az apjával, anya a lányával és lány az anyjával, anyós a menyével és meny az anyósával.”
Lk 12,49-53
Elmélkedés
A gyertya lángja és maga a tűz fontos szerepet játszik egyházi ünnepeinken és szertartásainkon, hiszen Krisztust, a világ világosságát jelképezi számunkra. Ennek ismeretében könnyebben megértjük Jézusnak a mai evangéliumban mondott szavait: „Azért jöttem, hogy tüzet gyújtsak a földön. Mi mást akarnék, mint hogy lángra lobbanjon.” Kijelentését ne értsük tehát félre! Ő nem egy gyújtogató őrült, nem a tűzgyújtási tilalom rendszeres megszegője, aki a nyári szárazság idején felelőtlenségből tüzet okoz. Milyen tüzet akar gyújtani Jézus? A szeretet tüzét, a hit fényét, a Szentlélek lángját szeretné meggyújtani a mi szívünkben. Akarom-e, hogy lángra lobbanjon az én szívemben is Krisztus tüze? A tűz, amely maga Krisztus. A tűz, amelyet nekem is tovább kell adnom. A tűz, amely fényt hoz az életembe.
Jézus a világ világosságának nevezte magát, tanításának tüzével sok embert lelkesített, és feltámadása után, pünkösd napján elküldte a Szentlelket, aki tüzes lángnyelvek alakjában ereszkedett le az apostolokra. A Krisztus által alapított Egyház, amely éppen ezt a pünkösdi ünnepet tekinti születésnapjának, azóta is őrzi és továbbadja Krisztus fényét, a szeretet lángját, a Szentlélek lelkesítő tüzét. Megérintett-e, megégetett-e már engem ez a tűz? Az Úr engem is tüzes lelkűvé akar tenni.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Urunk, Istenünk! Látjuk és elismerjük, hogy a világban, az Egyházban és bennünk egyaránt jelen van a jó és a rossz. Isten és a sátán küzd a lelkünkért, örök sorsunkért. Segíts, hogy minden helyzetben felismerjük és elutasítsuk a gonosz kísértéseit! Növeld bennünk az életszentség vágyát, hogy készek legyünk engedelmeskedni neked, teljesíteni akaratodat! Gyarlóságunk, esendőségünk és bűnre hajló emberi természetünk ellenére is hozzád tartozunk és tanításod szerint akarunk élni. Segítsen minket a te kegyelmed és irgalmad az üdvösségre!
Horváth István Sándor (Ph 88)