Jézus egy lakomán így korholta a farizeusokat: „Jaj nektek, akik síremléket építetek azoknak a prófétáknak, akiket a ti atyáitok megöltek! Ezzel is csak azt igazoljátok, hogy helyeslitek atyáitok cselekedeteit, és egyetértetek velük: azok megölték őket, ti meg sírt készítetek nekik. Nem hiába mondja Isten bölcsessége: Prófétákat és apostolokat küldök hozzájuk. Némelyeket közülük megölnek, másokat üldözni fognak. E nemzedéknek számot kell adnia minden próféta véréről, amelyet kiontottak a világ kezdetétől, Ábel vérétől egészen Zakariás véréig, akit az oltár és a templomépület között megöltek. Igenis, mondom nektek: felelősségre vonják mindezért ezt a nemzedéket. Jaj nektek, törvénytudók! Lefoglaltátok a tudás kulcsát. Magatok nem mentetek be vele, az odaigyekvőket pedig megakadályozzátok.” Amikor ezeket elmondta nekik, az írástudók és a farizeusok nagy felháborodásukban különféle kérdésekkel kezdték faggatni. Azon fondorkodtak, hogy rajtakapják valami olyan kijelentésén, amellyel vádolhatják.
Lk 11,47-54
Elmélkedés
A mai evangéliumban Jézus egészen kemény szavakkal beszél arról, hogy nemzedéke felelősséggel tartozik a megölt prófétákért. A felelősséget azonban nem csak a gyilkosságokért kell vállalniuk, hanem azért is, mert nem hallgattak Isten küldötteinek szavára, s nem tértek meg. Felelősséggel tartoznak tehát mind gonosz cselekedeteikért, mind a lelki megtérés elmulasztásáért. Jézus kijelentései a múlt cselekedeteire vonatkoznak. De miért mondja azt, hogy kortársait vonják felelősségre elődeik bűnei miatt? Talán azért, mert Jézus már most előre látja, hogy saját nemzedéke ugyanabba a hibába fog esni, mint a korábban élők. Jézus korának emberei éppúgy megölik Isten Fiát, a mennyei Atya küldöttét, mint elődeik Isten küldötteit, a prófétákat. S Jézus nemzedéke éppúgy elmulasztja a megtérést, mint a korábbiak.
Az evangéliumnak ez a szövegrészlete tehát Jézus küldetéstudatára is rávilágít. Előre látja, hogy sorsa ugyanaz lesz, mint a korábbi idők prófétáinak sorsa. Mégsem tagadja meg küldetését, hanem vállalja a szenvedést és a halált, engedelmeskedik az Atyának.
Én vagyok a felelős azért, hogy hallgatok-e Jézus figyelmeztető szavára vagy sem, a megtérés útjára lépek vagy nem. Nem felháborodni kell azon, amikor Isten figyelmeztet bűneimre, hanem érdemes bűnbánatot tartva kérni bocsánatát.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Uram, Jézus, szívem mélyén visszhangzik a mennyei Atya tanúságtétele rólad, hogy te Isten Fia vagy. Hittel fogadom el ezt az isteni kinyilatkoztatást és hittel vallom, hogy te vagy az Isten Fia, aki magad is kísértést szenvedtél és vállaltad a kereszthalált a mi üdvösségünkért. Szenvedésedben, halálodban és dicsőséges feltámadásodban is megmutatkozott, hogy Isten Fia vagy. Segíts engem, hogy hozzád hasonlóan egész életemben engedelmesen teljesítsem az Atya akaratát!
Horváth István Sándor (Ph 88)
