Jézus odahívta magához tizenkét tanítványát, és megadta nekik a hatalmat, hogy kiűzzék a tisztátalan szellemeket, és meggyógyítsanak minden bajt és minden betegséget. A tizenkét apostol neve a következő: Az első Simon, más néven Péter, azután a testvére, András; Zebedeus fiai: Jakab és testvére, János, továbbá Fülöp és Bertalan, Tamás és Máté, a vámos; Alfeus fia Jakab, Tádé, a kánaáni Simon, és végül karióti Júdás, aki később, elárulta őt. Ezt a tizenkettőt küldte Jézus, és megparancsolta nekik: „Ne lépjetek a pogányokhoz vezető útra, s a szamaritánusok városába be ne térjetek. Menjetek inkább Izrael házának elveszett juhaihoz. Menjetek, és hirdessétek, hogy elközelgett a mennyek országa.”
Mt 10,1-7
Elmélkedés
Az előzményekben Máté evangélista bemutatta Jézus csodáit és részletesen ismertette tanítását. A továbbiakban megismerhetjük, hogy milyen az élete azoknak, akik az Úrhoz csatlakoznak, azaz engedik, hogy az üdvösség tanítása átformálja személyiségüket, megváltoztassa életüket. Látni fogjuk, hogy a tanítványi élet lényege az, hogy az ember egyre jobban hasonlóvá váljon Mesteréhez, Jézushoz, osztozzon vele szenvedésében és megdicsőülésében egyaránt.
A mai evangélium azokat mutatja be, akik Jézus legszorosabb tanítványi köréhez tartoztak, az apostolokat. Az apostolok kiválasztásakor Jézus a kezdeményező. A Tizenkettő elfogadja a hívást és az ezzel járó sorsot, valamint küldetést. Engedték, hogy Mesterük átalakítsa életüket és új feladatot bízzon rájuk. Küldetésükkel osztoznak Jézus küldetésében. Megbízást kapnak, hogy ők is hirdessék Isten országának eljövetelét. Természetesen nem elszakadva a Mestertől, hanem mindenkor az ő nevében. Jézus azért hozza létre a Tizenkettő közösségét, hogy e kiválasztottak tanúi legyenek annak, hogy elkezdődött Isten országának megvalósulása a földön s ennek hirdetőivé váljanak. Az apostolok tehát közösséget, teljes életközösséget vállalnak az Úrral.
Az apostolok utódainak és a hithirdetőknek a munkája minden korban csak akkor lehet gyümölcsöző, ha életközösségben vannak Istennel.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Uram, Jézus! A hit szilárd alap, kiindulópont, amelyre egész életemet felépíthetem. Az első lépés a hit útján valóban az ismeretlenbe, a bizonytalanba való belépés. A bizonytalan lépések után megérkezek hozzád, Uram, aki csodát tehetsz velem, s ettől kezdve megszűnik bennem mindenféle bizonytalanság. Segíts engem, hogy ki tudjak lépni bűnös életem sötétségéből, kételkedéseim és aggodalmaim homályából és eljussak a te kegyelmed világosságára. Adj nekem bátorságot elindulni a hit útján, Isten titkainak útján!
Horváth István Sándor (Ph 88)
