Abban az időben Jézus hangos szóval hirdette: Aki bennem hisz, nem énbennem hisz, hanem abban, aki küldött engem. Aki engem lát, azt látja, aki küldött engem. Én világosságul jöttem e világra, hogy aki bennem hisz, ne maradjon sötétségben. Aki hallgatja ugyan tanításomat, de nem tartja meg, azt nem én ítélem el, mert hiszen nem azért jöttem, hogy elítéljem a világot, hanem hogy megváltsam a világot. Van bírája annak, aki megvet, és nem fogadja el tanításomat. A tőlem hirdetett ige ítéli el őt az utolsó napon. Mert én nem magamtól beszéltem, hanem az Atya, aki küldött engem, hagyta meg nekem, hogy mit mondjak és mit hirdessek. Tudom, hogy az ő parancsa örök élet. Amit tehát hirdetek, úgy hirdetem, amint az Atya mondta nekem.
Jn 12,44-50
Elmélkedés
A mai evangéliumban Jézus saját hivatásáról mond beszédet, amelyben megerősíti, hogy ő a mennyei Atya küldötte. Egyetlen vágya az, hogy teljesítse azt, amit az Atya rábízott. Az Atya és a Fiú közti szoros kapcsolat következményeként a Jézushoz való viszonyunk – szembefordulásunk vagy ráhagyatkozásunk – egyúttal állásfoglalást jelent a mennyei Atyával szemben vagy mellette.
Helyezzük nagyobb összefüggésbe e részt! Mai szakaszunk tulajdonképpen Jézusnak a néphez intézett utolsó beszéde, s ezzel mintegy lezárul az ő nyilvános működése. Ezt követően a János evangélium 13. fejezetében már az utolsó vacsora termében találjuk magunkat a lábmosásnál. A nép tehát megismerhette Jézust, aki három éven keresztül lépett fel a nyilvánosság előtt. Láthatták, amint mindjárt az elején tanítványokat vesz maga mellé, de nem csak őket tanította, hanem minden alkalmat megragadott, hogy a néphez is szóljon. Láthatták a csodás gyógyításokat is, és sok más csodát, amely azt bizonyította, hogy valóban isteni képességekkel rendelkezik. És most, nyilvános működésének végén, közvetlenül szenvedésének kezdete előtt az embereknek állást kell foglalniuk Jézus személyével kapcsolatban. Hisznek-e benne? Hisznek-e a világosság igaz szavában? Hisznek-e a megváltásban és a bűnök bocsánatában? Hisznek-e az Atyában, aki Jézust küldte? Hisznek-e az örök életben?
E kérdések ma nekem szólnak.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Urunk, Istenünk! Látjuk és elismerjük, hogy a világban, az Egyházban és bennünk egyaránt jelen van a jó és a rossz. Isten és a sátán küzd a lelkünkért, örök sorsunkért. Segíts, hogy minden helyzetben felismerjük és elutasítsuk a gonosz kísértéseit! Növeld bennünk az életszentség vágyát, hogy készek legyünk engedelmeskedni neked, teljesíteni akaratodat! Gyarlóságunk, esendőségünk és bűnre hajló emberi természetünk ellenére is hozzád tartozunk, és tanításod szerint akarunk élni. Segítsen minket a te kegyelmed és irgalmad az üdvösségre!
Horváth István Sándor (Ph 88)
