Abban az időben, amikor Jézus Kafarnaumban az élet kenyeréről beszélt, tanítványai közül, akik (szavait) hallották, többen azt mondták: „Kemény beszéd ez. Ugyan ki hallgatja?” Jézus tudta, hogy tanítványai méltatlankodtak miatta, azért így szól hozzájuk: „Ez megbotránkoztat titeket? Hát ha majd azt látjátok, hogy az Emberfia fölmegy oda, ahol azelőtt volt! A Lélek az, ami életre kelt, a test nem használ semmit. A szavak, amelyeket nektek mondok, Lélek és élet. De vannak közöttetek, akik nem hisznek.” Jézus ugyanis kezdettől fogva tudta, hogy kik nem hisznek benne, és hogy ki fogja őt elárulni. Aztán így folytatta: „Ezért mondtam nektek, hogy senki sem jöhet hozzám, hacsak az Atya meg nem adja neki.” Ettől kezdve tanítványai közül sokan visszahúzódtak, és többé nem jártak vele. Jézus ezért a tizenkettőhöz fordult: „Ti is el akartok menni?” Simon Péter ezt válaszolta neki: „Uram, kihez menjünk? Az örök élet igéi nálad vannak. Mi hittünk, és tudjuk, hogy te vagy az Isten Szentje.”
Jn 6,60-69
Elmélkedés
Az elmúlt napok során Jézus eucharisztikus beszédét olvastuk az evangéliumban. Beszédében a mi Urunk saját testéről és véréről, mint táplálékról beszélt, amely az örök életre jutáshoz szükséges. E részek folytatásaként a mai szakasz a tanítványok első reakcióját írja le. Vannak, akik nem értik Jézus szavait. Mások megbotránkoznak mindazon, amit hallottak.
Jézus szavainak megértése hitet kíván. Ő maga is tudja, hogy bár sokan kíváncsiak csodáira és szívesen hallgatják őt, nem mindenki hisz benne, nem mindenki hiszi azt, hogy ő az Isten küldötte. Amikor Jézus nyíltan beszél arról, hogy egyesek nem hisznek benne, sőt, lesz, aki el fogja őt árulni, némelyek elmennek, elhagyják őt, s nem maradnak tovább a tanítványai. Ők „kemény beszédnek” tartják az elhangzottakat, ezért visszahúzódnak és távoznak.
Távozásukat követően Jézus az apostolokhoz fordul, és szándékukról kérdezi őket, hogy vajon ők is el akarnak menni vagy kitartanak mellette? Péter apostol a többiek nevében is megvallja, hogy Jézussal maradnak: „Kihez mennénk Uram? Az örök élet igéi tenálad vannak” (Jn 6,68). János evangélista bizonyára az Egyház közösségében hűségesen megmaradók vigasztalására és erősítésére írja le Péter vallomását. Erősítsen minket is ez a hitvallás, és ösztönözzön bennünket személyes hitvallásra Jézus mellett!
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Uram, Jézus Krisztus! Te boldognak nevezted azokat, akik hallgatják az Isten szavát, hallgatnak téged. Nem csupán a szavak meghallgatásáról és a tanításnak való engedelmességről beszéltél, hanem arról, hogy ragaszkodjunk hozzád, aki számunkra a leghitelesebben közvetíted a mennyei Atya szavát és akaratát. Követődként akkor válunk Isten tanítványaivá, ha osztozunk életedben, sorsodban, engedelmességedben, szenvedéseidben és feltámadásodban. Vezess minket, Urunk, az üdvösségre!
Horváth István Sándor (Ph 88)
