Már sokan vállalkoztak arra, hogy a körünkben lejátszódott eseményeket leírják, úgy, ahogy ránk maradt azoktól, akik kezdettől fogva szemtanúi és szolgái voltak az isteni igének. Most jónak láttam én is, hogy elejétől kezdve mindennek pontosan utánajárjak, és sorban leírjak neked mindent, tiszteletre méltó Teofil, hogy meggyőződjél róla, mennyire megbízhatók azok a tanítások, amelyekre oktattak.
Abban az időben: Jézus a Lélek erejével visszatért Galileába. Híre elterjedt az egész környéken. Tanított a zsinagógákban, és mindenki elismeréssel beszélt róla.
Eljutott Názáretbe is, ahol nevelkedett. Szokása szerint bement szombaton a zsinagógába, és olvasásra jelentkezett. Izajás próféta könyvét adták oda neki. Szétbontotta a tekercset, és éppen arra a helyre talált, ahol ez volt írva: „Az Úr Lelke van rajtam. Fölkent engem és elküldött, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, s hirdessem a foglyoknak a szabadulást, a vakoknak a látást, hogy szabaddá tegyem az elnyomottakat, és hirdessem: elérkezett az Úr esztendeje.”
Összetekerte az Írást, átadta a szolgának, és leült. A zsinagógában minden szem rászegeződött. Ő pedig elkezdte beszédét: „Ma beteljesedett az Írás, amelyet az imént hallottatok.”
Lk 1,1-4; 4,14-21
Elmélkedés
Tiszta forrás
Isten Igéjének vasárnapja az egyik legújabb ünnep a liturgikus év folyamán. Egyházunk 2020 óta tartja meg az évközi 3. vasárnapon, felváltva a korábban szeptember végén tartott Szentírás vasárnapot. Az ünnep tartalmához jól illik az evangélium, amelynek első része Szent Lukács művének bevezetése, a második részben pedig arról nyilatkozik Jézus, hogy fellépésével, tanításának elkezdésével beteljesedett a Megváltó érkezését hirdető írás, ószövetségi jövendölés.
Lukács evangélista azzal kezdi művét, hogy megjelöli szándékát, miért írja le Jézus történetét. Előtte „már sokan vállalkoztak arra, hogy leírják az eseményeket” (Lk 1,1). Kikre gondoljunk? Márk volt az első, aki leírta Jézus történetét, tanítását és csodáit. Az ő művével nagyjából egy időben keletkezhetett az az írás, amely Jézus mondásait, beszédeit tartalmazta, amely eredeti formájában nem maradt ránk, de következtethetünk létezésére. Ezt a Jézus tanítását tartalmazó írást és Márk evangéliumát is felhasználta Máté, majd valamivel később Lukács evangélista is. Szent Lukács Kr. u. 80-85 között írhatta meg evangéliumát, illetve az Apostolok Cselekedetei című írást, amely szintén az újszövetségi Szentírás könyvei közé tartozik. Körülbelül tehát ötven esztendő telik el a Jézus-esemény óta, ennyi idő pedig bőven elegendő ahhoz, hogy sok minden feledésbe merüljön, ha senki sem gondol arra, hogy megőrizzék, írott formában is rögzítsék.
Idővel sok mindent elfelejtünk, de az igazán fontos dolgokra emlékszünk, s amit igazságnak, életet vezérlő igazságnak tartunk, azt igyekszünk megőrizni, s továbbadni. Lukács evangélista korában valószínűleg már csak nagyon kevesen éltek az egykori szemtanúk és szolgák közül, akik személyesen ismerték Jézust. Feltehetőleg azok igehirdetését gyűjti össze, akik maguk is másoktól, talán közvetlenül az apostoloktól hallották a tanítást. Mindennek pontosan utánajár, hogy hitelesen írja le az eseményeket. Az a szándék vezérli, hogy semmiképpen se merüljön feledésbe mindaz, amit az Úr tanított.
Érdekes, hogy az evangélista, egy előkelő férfinak, egy Teofil nevű személynek ajánlja írását. Ez a görög név azt jelenti: „Isten barátja.” Ez a könyv, az evangélium, Jézus tanítása azonban nem csak neki szól, hanem mindenkinek, aki Isten barátja. Nekünk is, mert mi is Isten barátai vagyunk, akik szívesen hallgatunk rá.
A Szentírás olvasása minden keresztény ember számára a megújulás tiszta forrása. A názáreti zsinagógában mondott beszédében Jézus nem a szép múltról és nem is az ígéretekkel teli jövőről beszél, hanem a jelenről! Ezt mondja ugyanis felolvasásának végén: „Ma beteljesedett az Írás, amelyet az imént hallottatok” (Lk 4,21). Jézus szavaiból kiderül számunkra, hogy most jött el a megújulás ideje. Nem tegnap vagy tegnapelőtt, nem holnap vagy holnapután. Ma van itt a beteljesedés ideje. Ma van a megtérés napja. Vegyük komolyan az Úr szavait: most jött el számunkra a megfelelő idő.
A „ma” lehetősége minden nap megadatik számunkra. Naponta új életet kezdhetünk Krisztussal. Nap mint nap érdemes arra törekednünk, hogy egyre jobban megismerjük és szeressük őt. Minden nap érdemes útnak indulni vele és követni őt. Minden nap elmondhatom: ez a nap az Isten napja! Isten minden nap, ma is szól hozzám.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Urunk, Jézus Krisztus! Te csodálatos dolgokat tettél és tanítottál földi életed során. Tanításod jó magként hullott az emberi szívekbe, s gyökeret eresztve bőséges termést hozott. Arról is gondoskodtál, hogy legyenek, akik távozásodat követően a te nevedben, a te erőddel, a te megbízásodból hirdetni fogják mindazt, amit te hirdettél. Erre a feladatra, az igehirdetésre választottad ki az apostolokat, akiknek ezt mondtad: „aki titeket hallgat, engem hallgat.” Ugyanez igaz minden papra is, akit te hívsz meg személyesen az ige szolgálatára. Add Urunk, hogy papjaink szavát soha ne vegyük csupán gyenge emberi szónak, hanem igehirdetésükben felismerjünk, megszeressünk és kövessünk téged, a legfőbb igazságot!
Horváth István Sándor (Ph 88)
