Abban az időben, amikor Keresztelő János látta, hogy Jézus közeledik feléje, így szólt: „Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit! Ő az, akiről azt mondtam: Utánam jön egy férfi, aki megelőz engem, mert előbb volt, mint én. Én sem ismertem őt, de azért jöttem, és azért keresztelek vízzel, hogy megismertessem őt Izraelben.” János azután így folytatta tanúságtételét: „Láttam, hogy az égből, mint egy galamb, leszáll rá a Lélek, és rajta marad. Én sem ismertem őt, de aki küldött, hogy vízzel kereszteljek, az mondta nekem: Akire látod, hogy rászáll a Lélek, és rajta marad, ő az, aki Lélekkel keresztel. Én láttam, és tanúskodom arról, hogy ő az Isten Fia!”
Jn 1,29-34
Elmélkedés
Keresztelő János Jézusról szóló tanúságtétele, amelyet a mai napon olvasunk az evangéliumban, három lényeges elemet tartalmaz. Az első elem Jézus küldetését tárja fel: ő az Isten báránya, aki megváltja az embereket a bűntől és kiengeszteli az emberiséget Istennel. A második fontos elem az, hogy Jézus a Szentlélekkel keresztel majd, ami arra utal, hogy tanítványait egészen át fogja alakítani az Istennel való élet és szeretetkapcsolat. A Lélek majd mindenkit megtisztít és arra lelkesít, hogy életét egészen Istennek adja. Harmadszor pedig János kijelenti, hogy Jézus az Isten Fia.
Amikor mi napjainkban Jézus Krisztusról beszélünk, pontosabban keresztény emberként róla teszünk tanúságot, akkor ugyanezeket kell elmondanunk róla. Szólnunk kell a bűnös embereknek Jézusról, aki elhozza a bocsánatot mindazok számára, akik megbánják bűneiket. A bűnbocsánat ugyanis új helyzetet teremt Isten és az ember között: alázattal megvalljuk bűnösségünket és részesülünk Isten irgalmában. Szólnunk kell továbbá a Krisztusban való lelki újjászületés nagyszerű lehetőségéről, amely új irányba állítja és Isten felé vezeti életünket. Harmadszor: hirdetnünk kell, hogy Jézus állandó jelenléte a világban azt bizonyítja, hogy velünk az Isten. Ez a karácsonyi ünnep lényege és ezt érezhetjük az esztendő minden napján.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Uram és Üdvözítőm, Jézus Krisztus! Adj nekem kedvet és lehetőséget, hogy téged mindinkább megismerhesselek, mindjobban megszeresselek, és egyre hívebben kövesselek. Buzdító kegyelmed hívása nálam ne süket fülekre találjon, hanem legyek mindenkor kész, hogy akaratodat odaadással teljesítsem! Szembefordulok önszeretetemmel és önzésemmel, s követlek a gyalázatban, szegénységben és üldöztetésben. Teljesen újjá akarok születni, a régi magamat levetkőzni, hogy már ne én éljek, hanem te énbennem.
Horváth István Sándor (Ph 88)
