Egy alkalommal, amikor Jézus tanított, felkiáltott egy asszony a tömegből: „Boldog a méh, mely hordozott téged, és az emlő, amely táplált!” Erre ő így válaszolt: „És még milyen boldogok azok, akik Isten szavát hallgatják és meg is tartják!”
Lk 11,27-28
Elmélkedés
A tömegből felkiáltó asszony Jézus édesanyját nevezi boldognak, ő viszont még boldogabbnak tartja azokat, akik hallgatják Jézus tanítását. A két kijelentés nem ellentmondásos. Közös alapjuk a Jézussal való személyes kapcsolat, ami minden emberi boldogság alapja. Jézus édesanyja számára a boldogságot a fiával való kapcsolat biztosította. Mária, a názáreti leány az angyali üdvözletkor így imádkozott: „Boldognak hirdet engem minden nemzedék” (Lk 1,48). Boldogsága a Jézussal való közelségből és lelki kapcsolatból fakadt. Lélekben együtt volt fiával még akkor is, amikor a keresztúton az Úr szenvedéseinek csak szemlélője lehetett.
A mi számunkra a tanítás hallgatása és a szentségekben való részesedés biztosítja a baráti, testvéri, személyes viszonyt Jézussal. Isten szavának hallgatásához elegendő, ha megnyitom fülemet. E szavak tettekre váltásához azonban a szívemet is meg kell nyitnom, ezt szeretné az Úr. Hittel és engedelmességgel érdemes figyelnem a szóra, az igazságra, amely életemet a helyes irányba állítja és Isten felé vezet.
A keresztény hívők részéről jogos igény, hogy eljusson hozzájuk Isten szava. Ennek teljesítéséhez olyan személyekre van szükség, akik az isteni megszólítás, hívás és küldés révén vállalják az igehirdetés feladatát. Imádkozzunk azért, hogy napjainkban is legyenek fiatalok, akik vállalják a hit hirdetését!
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Urunk, Jézus Krisztus, kereső emberként fordulunk hozzád. Keressük életünk alapjait, az életünk boldogságát megadó értékeket. Keressük az igazság tanítását. Keressük az örök élet felé vezető utat. Keressük a hiteles tanúságtételt. Keressük szívünk békéjét. Keressük az irgalmasságot. Keressük hivatásunkat és életcélunkat. Urunk, mindent benned találunk meg, mert te vagy az embert kereső és az embert szerető Isten!
Horváth István Sándor (Ph 88)
