Jézus tanítványai közül, akik (szavait) hallották, többen azt mondták: „Kemény beszéd ez. Ugyan ki hallgatja?”
Jézus tudta, hogy tanítványai méltatlankodtak miatta, azért így szólt hozzájuk: „Ez megbotránkoztat titeket? Hát ha majd azt látjátok, hogy az Emberfia fölmegy oda, ahol azelőtt volt! A Lélek az, ami életre kelt, a test nem használ semmit. A szavak, amelyeket nektek mondok, Lélek és élet. De vannak közöttetek, akik nem hisznek.” Jézus ugyanis kezdettől fogva tudta, hogy kik nem hisznek benne, és hogy ki fogja őt elárulni.
Aztán így folytatta: „Ezért mondtam nektek, hogy senki sem jöhet hozzám, hacsak az Atya meg nem adja neki.” Ettől kezdve tanítványai közül sokan visszahúzódtak, és többé nem jártak vele. Jézus ezért a tizenkettőhöz fordult: „Ti is el akartok menni?” Simon Péter ezt válaszolta neki: „Uram, kihez menjünk? Az örök élet igéi nálad vannak. Mi hittünk, és tudjuk, hogy te vagy az Isten Szentje.”
Jn 6,60-69
Elmélkedés
Döntési helyzet
A mai evangéliumban arról olvasunk, hogy Péter apostol azt kérdezi Jézustól: „Uram, kihez menjünk? Az örök élet igéi nálad vannak” (Jn 6,68). Jézus Krisztushoz egészen különböző utak vezetnek. Bármennyire is furcsának tűnik számunkra, bizony a világ egyes részein az igazságot kereső emberek más utakon jutnak el Istenhez, mint mi. Kihez mennének máshoz? Hol találhatnák meg az emberi életet boldoggá tevő tanítást, ha nem Jézusnál? Ki vezethetné el őket az örök életre, ha nem Jézus Krisztus?
Az elmúlt vasárnapokon Jézus kafarnaumi beszédét hallottuk az örök élet kenyeréről, amely az ő teste. A beszéd először csak kérdéseket vetett fel a hallgatóságban, majd egyesek kételkedni kezdtek. Jézus szavainak hatásaként sok tanítványa visszahúzódik, elhagyja őt. Távozásuk talán megrendíti Jézust, de egyetlen szavát se vonja vissza, nem finomít azon, amit korábban mondott, mert bár kemény beszédnek tartották azt, mégis minden szava igazság volt.
Egyesek elpártolnak a Mestertől, nem követik többé, s ezért jövőjük, sorsuk nem érdekes Szent János evangélista számára. Helyettük az evangélista inkább azokra irányítja figyelmünket, akik továbbra is Jézussal maradnak, s engedik, hogy életüket átalakítsa az Úr. Ők, a hűséggel kitartók felismerik, amit Péter a többiek nevében megvall: Nem érdemes máshoz menni, mert az örök élet igéi Jézusnál, az Isten Fiánál vannak. Őket küldi majd Jézus missziós útra, ők lesznek majd ott az utolsó vacsorán, nekik nem lesz majd bátorságuk, hogy ott legyenek a keresztúton, de az ő számukra fog majd megjelenni a feltámadt Jézus. A Feltámadottal való találkozás élményét viszik magukkal. A Jézus melletti kitartásuk odáig vezet, hogy igazi tanúságtevők és a feltámadás hirdetői lesznek.
Elmenni vagy maradni? Ez volt a kérdés a hallgatóság számára, s mindenki a maga módján választ is adott. Egyesek elhagyták Jézust és többé már nem követték, mások viszont kitartottak mellette és továbbra is vele maradtak. Elmenni vagy maradni? Ez a kérdés tőlünk is választ kíván. A hitet válasszuk vagy a hitetlenséget? Higgyünk-e Jézusnak vagy kételkedjünk? Mi a jó döntés? Csak akkor tudunk jó döntést hozni, ha személyesen megismerkedünk Jézussal és megismerjük a maga teljességében azt az életformát, amire ő hív bennünket, s ugyanakkor világosan látjuk azt is, hogy mindennek elvesztésével hová jutnánk.
Kihez mennénk, ha nem Jézushoz? Kit hallgatnánk, ha nem Jézust? Kit követnénk, ha nem a mi Urunkat, Jézust? Ki éltetne minket, ha nem Krisztus Lelke? Ki adhatna értelmet életünknek, ha nem Jézus, aki meghalt értünk? Döntési helyzetünkben most mi is Krisztust választjuk és az apostollal együtt mi is megvalljuk hitünket: Tudjuk Urunk, hogy te Isten vagy, te vagy az Atya egyszülött Fia, s jól tudjuk azt is, hogy a te szavaid Lélek és Élet.
Nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy az evangéliumot hirdetve Krisztust és az ő tanítását megismertessük az emberekkel, hiszen ezáltal a helyes döntés meghozatalában segítjük őket. Minden szentmisében találkozunk a tanító és önfeláldozó Krisztussal, akinek üzenetét továbbadjuk a világban és meghívását közvetítjük a nem hívők felé. Az Úr ugyanis arra hív minket, akik az ő szavaiban felismertük az örök élet igéit, hogy legyünk munkatársai és közvetítsük azt mindazok felé, akik jószándékkal keresik az igazságot és Istent. Segítsen minket a Szentlélek az áldozatkész, szeretetteljes szolgálatban!
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Urunk, Jézus Krisztus! Napjainkban az életrevalóság, a siker, a jogokért való küzdelem, a büszkeség, a teljesítményre való törekvés, az eredményesség sok ember számára vált az élet jelszavává. De el kell ismernünk, hogy mindezek az alázatosság, a szerénység és a szolgálatkészség nélkül rossz útra visznek. Te azt kérted egykor tanítványaidtól és azt kéred követőidtől most is, hogy tőled, a te példádból tanuljuk meg a szelídséget és az alázatot. Segíts minket, hogy követni tudjuk példádat! Te meghívsz minket a veled való szeretetközösségbe, az öröm asztalához. Boldogok vagyunk, hogy vendégeid lehetünk. Boldogok vagyunk, hogy leülhetünk ünnepi asztalodhoz. Boldogok vagyunk, hogy hívásodra szeretettel válaszolhatunk.
Horváth István Sándor (Ph 88)
