Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak: „Óvakodjatok a hamis prófétáktól! Báránybőrben jönnek hozzátok, belül azonban ragadozó farkasok. Gyümölcseikről ismeritek fel őket. Szednek-e a tövisről szőlőt, vagy a bojtorjánról fügét? Így minden jó fa jó gyümölcsöt terem, a rossz fa pedig rossz gyümölcsöt terem. Nem hozhat a jó fa rossz gyümölcsöt, sem a rossz fa nem teremhet jó gyümölcsöt. Minden fát, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágnak, és tűzre vetnek. Tehát: gyümölcseikről ismeritek fel őket.”
Mt 7,15-20
Elmélkedés
Máté és Márk evangéliumát összehasonlítva különbséget érzékelünk abban, ahogyan Jézus tanítását bemutatják. Máté jobban ragaszkodik a tanítás tartalmának leírásához, és öt nagy beszédbe rendezi azokat, amelyek közül az első a hegyi beszéd, ennek részleteit olvassuk ezekben a napokban. Márk több mint tizenöt alkalommal tesz említést arról művében, hogy Jézus tanított, de ritkán írja le, hogy mit tanított. E különbség ellenére mindketten egyetértenek abban, hogy Jézus nagyon sokat tanított. A tanítást tekintette Jézus elsődleges feladatának, fontosabbnak, mint a csodás gyógyításokat.
Amikor Jézus tanít, akkor nem csak oly módon közöl egy-egy igazságot, hogy az emberek azt megjegyezhessék, hanem azt is rögtön megmutatja, hogy miként lehet a hallottakat megvalósítani, életre váltani.
A szavak könnyen felhasználhatók mások megtévesztésére. A tettek és a cselekedetek azonban megmutatják, hogy mi az igazság. Óvakodjatok a hamis prófétáktól – szól Jézus figyelmeztetése ma nekünk. A szépen hangzó ígéreteket sokszor szívesebben hallgatjuk, mint az igazságot. Hiszékenyek vagyunk, és talán emiatt választjuk, választanánk a könnyebb utat. Érdemes imádkoznunk azért, hogy a jót és a rosszat meg tudjuk különböztetni. Érdemes imádkoznom a bölcsességért, amely felismeri a félrevezető szándékot és képes azt visszautasítani. Érdemes imádkoznom, hogy a hamis emberi szavak helyett Isten igazsága vezessen!
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Urunk, Jézus Krisztus! Te arra bátorítottad tanítványaidat és buzdítasz minket is, hogy szüntelenül imádkozzunk. Szükségünk van bátorításodra, hiszen sokszor kételkedünk az ima erejében. Ha Isten nem azonnal teljesíti kéréseinket, vagy nem egészen úgy, ahogyan mi szerettük volna, könnyen elbizonytalanodunk. Pedig kitartóan kell imádkoznunk, mindig azzal a bizalommal, hogy Isten mindent megad nekünk, ami a lelkünk üdvösségét szolgálja. Segíts minket a hit próbatételei idején, hogy szívünkben megőrizzük a jóságos Isten arcát!
Horváth István Sándor (Ph 88)
