Búcsúbeszédében Jézus így szólt tanítványaihoz: Bizony, bizony, mondom nektek: Bármit kértek majd az én nevemben az Atyától, megadja nektek. Mindeddig semmit sem kértetek az én nevemben. Kérjetek, és kaptok, hogy örömötök teljes legyen! Ezeket hasonlatokban mondtam nektek. Eljön az óra, amikor már nem hasonlatokban szólok, hanem nyíltan beszélek az Atyáról. Azon a napon majd az én nevemben kértek, és nem mondom azt nektek, hogy én kérem értetek az Atyát. Hiszen az Atya szeret titeket, mivel ti is szerettetek engem, és hittétek, hogy az Istentől jöttem. Eljöttem az Atyától és a világba jöttem. Most elhagyom a világot, és visszatérek az Atyához.
Jn 16,23b-28
Jn 16,23b-28
Elmélkedés
A mai evangéliumban a következőt mondja Jézus: „Bármit kértek majd az én nevemben az Atyától, megadja nektek.” Sokan úgy gondolják, hogy erre a kijelentésre hivatkozva bármiért lehet imádkozni Istenhez, bármit kérhetünk tőle, ő minden kérésünket teljesíteni fogja. Ezzel nem is volna gond, de sajnos a mondatból sokan kifelejtik azt a részt, hogy „az én nevemben”, azaz Jézus nevében kell az imában kérni az Atyát. Jézus pedig nem vágyott soha földi előnyökre és gazdagságra, nem volt szüksége anyagi javakra. Tanítványai, követői számára is azt javasolta, hogy ne földi kincseket gyűjtsenek, hanem mennyei, lelki kincsekért fáradozzanak. Miért támogatna tehát olyan kéréseket, amelyek gazdagságra, anyagi jólétre vonatkoznak? Ilyen dolgokat nem lehet Jézus nevében kérni. Aki ilyen dolgokért imádkozik, az teljesen félreérti, hogy mire szolgál az imádkozás.
Aki eljut ennek megértésére és megtanulja az elfogadás lelkületét, annak Isten feltárja a lelki kincsek tárházát. Aki meg van arról győződve, hogy életében igazából egyetlen dolog a lényeges, hogy tudniillik eljusson az üdvösségre, az nem fog semmi egyebet, semmi feleslegeset kérni Istentől. Hinnünk kell abban, hogy Isten megad nekünk minden lelki ajándékot, ami az üdvösség útján való előre haladásunkhoz szükséges.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Jézusom! Hálát adok neked, hogy feltételek nélkül elfogadsz engem, hozzád tartozom, és nem mondasz le rólam. Hálát adok, hogy kegyelmed halálom napjáig ingyenes, hogy teljes jóságodban nem hiányosságaimat kéred számon tőlem. Hálát adok, hogy számodra nem veszhetek el soha, ha el is fordulok tőled, te akkor is rám találsz. Nem akkor jössz, ha várom, hanem ha nem számítok rá. Csöndesen átölelsz, befogadsz határtalan szeretetedbe. Elhiszem, hogy a szemedben nem létezik a rossz, csak az örök lehetőség, hogy bennem élve, általam kifejezd magad. Szólj rajtam keresztül, nyilvánulj meg bennem, hogy többé már ne én legyek a fontos, hanem csak te. Segíts, hogy közvetítsem jelenléted a világban.
Horváth István Sándor (Ph 88)
