Búcsúbeszédében Jézus így szólt tanítványaihoz: Bizony, bizony, mondom nektek: ti majd sírtok és jajgattok, a világ azonban örülni fog. Ti szomorkodtok, de szomorúságtok örömre fordul. Az asszony is, amikor szül, szomorkodik, mert eljött az ő órája; de amikor megszülte gyermekét, már nem emlékszik gyötrelmeire, mert örül, hogy ember született a világra. Így ti is most szomorkodtok ugyan, de majd viszontlátlak titeket. Akkor örülni fog szívetek, és örömeteket senki sem veszi el többé tőletek. Azon a napon már nem lesz több kérdeznivalótok tőlem.
Jn 16,20-23a
Elmélkedés
A szomorúságra és az örömre való utalások a mai evangéliumban azt a környezetet jellemzik, amelyben az első keresztények éltek abban az időben, amikor János megírta evangéliumát. Ő már úgy ír minderről, hogy évtizedekkel később látja, megtapasztalja Jézus egykori kijelentéseinek beteljesedését. Ekkortájt a keresztény közösség tagjai sok ellenségeskedést éltek át, üldöztetés és elnyomás közepette éltek, ami érthetően szomorúságot okozott, sőt egyesek a hitükben is megrendültek. Az apostolok azt hirdették, hogy Jézus hamarosan visszatér, de erre a dicsőséges visszatérésre még várni kell. Közben az üldözések fokozódtak, ezért sokan elveszítették türelmüket és siettetni szerették volna az Úr visszatérését, mert ez szabadulást jelentett volna számukra. Az ember szenved az üldözések miatt, de ezt könnyebb elviselni, ha tudjuk, hogy mikor fog véget érni és mikor jön el újra az öröm ideje.
A húsvéti időszak egyik kulcsszava az öröm, amely a feltámadt Krisztus megjelenéseiről szóló beszámolókban visszatérő elem. A Krisztussal való újbóli találkozás örömét senki nem veheti el a tanítványoktól. Ez az öröm az Úr mennybemenetele után is bennük él, s akkor is tartósnak bizonyul, amikor megpróbáltatások, üldözések érik őket hitük és hitük megvallása miatt.
Arra kell törekednem, hogy Krisztus öröme éljen bennem és ezt adjam tovább!
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Urunk, Jézus Krisztus! Te egykor parancsba adtad az apostoloknak, hogy elmenvén az egész világra tegyenek minden embert tanítványoddá és kereszteljék meg őket. Az Egyház, amelynek tagja vagyok, minden korban ezt a parancsot igyekszik teljesíteni, tehát parancsod és kérésed nekem is és minden keresztény embernek szól. Segíts minket, hogy – miközben hittel valljuk a három isteni személyt – éljünk is egységben az Atyával, a Fiúval és a Szentlélekkel! Segíts minket életünk során, hogy eljussunk az örökkévalóságba!
Horváth István Sándor (Ph 88)
