Egy alkalommal Jézus ezt a példabeszédet mondta el a farizeusoknak: „Volt egy gazdag ember. Bíborba és patyolatba öltözködött, és mindennap dúsan lakmározott. Volt egy Lázár nevű koldus is, ez ott feküdt a gazdag kapuja előtt, tele fekéllyel. Szívesen jóllakott volna az ételmaradékból, amely a gazdag ember asztaláról lehullott, de abból sem adtak neki. Csak a kutyák jöttek, és nyalogatták a sebeit. Meghalt a koldus, és az angyalok Ábrahám kebelére vitték. A gazdag is meghalt, és eltemették. A pokolban, amikor nagy kínjai közt feltekintett, meglátta messziről Ábrahámot és a keblén Lázárt. Felkiáltott: Atyám, Ábrahám! Könyörülj rajtam! Küldd el Lázárt, hogy ujja hegyét vízbe mártva hűsítse nyelvemet. Iszonyúan gyötrődöm ezekben a lángokban. Fiam – felelte Ábrahám –, emlékezzél rá, hogy milyen jó dolgod volt életedben, Lázárnak meg mennyi jutott a rosszból. Most ő itt vigasztalódik, te pedig odaát gyötrődöl. Azonfelül köztünk és köztetek nagy szakadék tátong, hogy aki innét át akarna menni hozzátok, ne tudjon, se onnét ne tudjon hozzánk átjönni senki. Akkor arra kérlek, atyám – kiáltotta újra –, küldd el őt atyai házunkba, ahol még öt testvérem él. Tegyen bizonyságot előttük, nehogy ők is ide jussanak a gyötrelmek helyére. Ábrahám ezt felelte: Van Mózesük és vannak prófétáik. Azokra hallgassanak. Ám az erősködött: Nem teszik, atyám, Ábrahám! De ha valaki, a halottak közül elmenne hozzájuk, bűnbánatot tartanának. Ő azonban így felelt: Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, akkor még ha a halottak közül támad is fel valaki, annak sem hisznek.”
Lk 16,19-31
Elmélkedés
A mai evangélium bevezető mondata szerint Jézus tanítása egy példázat, egy példabeszéd. Jogosan érezzük azonban, hogy legfeljebb a történet második része – a gazdag ember és Ábrahám közti beszélgetés – egy kitalált példa, de a történet alaphelyzete biztosan nem. Bőségben élő gazdagok és nélkülöző szegények Jézus korában ugyanúgy voltak, mint napjainkban, és a tehetősek ugyanúgy nem törődtek a szegényekkel, nem igyekeztek rajtuk segíteni a régi időkben sem, mint manapság.
Figyelemre méltó, hogy a történetben nincs megnevezve a gazdag, de a szegény nevét megtudjuk, Lázárnak hívják. Ő természetesen nem azonos azzal a Lázárral, aki Betániában lakott és akit Jézus feltámasztott a halálból. A Lázár név ezt jelenti: Isten segít. A név jelen esetben nem utal viselőjének sorsára abban az értelemben, hogy Isten úgy segítette volna meg őt, hogy anyagi javakat biztosított volna számára, de Isten segítségét nem is ebben az értelemben szoktuk kérni vagy megtapasztalni. Lázár úgy tapasztalta meg az isteni segítséget és kegyelmet, hogy az üdvösségre jutott.
Ez utóbbi, tehát az üdvösségre jutás nem sikerült a gazdagnak, mert vagyona olyannyira vakká tette, hogy észre sem vette a háza előtt élő szegény koldust és nem gyakorolt vele irgalmasságot. Aki vagyonát és saját érdekeit Isten elé teszi, az önmagát zárja ki az örök életből. Aki pedig türelemmel viseli a földi élet nehézségeit, számíthat Isten irgalmára.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Urunk, Jézus Krisztus! Te földi életed során mindig felismerted a kísértést és visszautasítottad azt. A legfontosabb pillanatban nem szálltál le a keresztről, hanem vállaltad a szenvedést és a halált a mi megváltásunkért. A kísértés a mi esetünkben is arra irányul, hogy eltávolodjunk Istentől, a tőle kapott küldetéstől, az ő szeretetétől, és szálljunk szembe az ő akaratával. A kísértés elutasítása azt jelenti, hogy kifejezzük szándékunkat: egyedül Istennek akarunk szolgálni, őt tartjuk életünk Urának, az ő akaratának szeretnénk mindenben engedelmeskedni. A kísértés legyőzése azt jelenti, hogy Isten útját, az üdvösség útját választjuk.
Horváth István Sándor (Ph 88)
