Egy alkalommal Jézus így beszélt hallgatóihoz: „Vajon azért gyújtanak-e lámpát, hogy a véka alá vagy az ágy alá rejtsék? Nem azért-e, hogy a lámpatartóra tegyék? Semmi sincs elrejtve, hacsak nem azért, hogy nyilvánosságra jusson; és semmi sem történik titokban, hacsak nem azért, hogy napfényre kerüljön. Akinek füle van a hallásra, hallja meg!” Majd így folytatta: „Figyeljetek arra, amit hallotok! Amilyen mértékkel mértek, olyan mértékkel mérnek majd nektek is. Sőt ráadást is adnak hozzá. Mert akinek van, még kap; akinek pedig nincs, attól még azt is elveszik, amije van.”
Mk 4,21-25
Elmélkedés
A tartóra helyezett és az egész házat bevilágító lámpáról szóló példázat szorosan kapcsolódik a magvetőről szóló hasonlathoz, amiről a tegnapi evangéliumban olvastunk. A magvetőről szóló tanítás magyarázata világossá tette, hogy maga Isten veti az ő igéjének, üzenetének magját az emberi szívekbe. Három dolog következik ebből: Először is, hogy Isten szava igaz és örökérvényű, az embernek tehát nincs joga ahhoz, hogy kétségbe vonja annak igazságát. Másodszor: amit Isten az ő üzenete által feltár számunkra az erkölcsileg biztosan jó és követendő az ember számára, tehát felesleges más utakat keresnünk, és az emberi gőg megnyilvánulása volna, ha nem Isten kijelentéseire, hanem saját megítélésünkre hagyatkoznánk a jó és a rossz megkülönböztetése során. Harmadszor: igencsak ajánlatos, ha nemcsak lehetőségként, hanem kötelességként tekintünk az Isten szava szerinti életre, hiszen örök sorsunkról, üdvösségünkről van szó.
Miként a lámpa fénye, ugyanúgy az isteni igazság sem maradhat rejtve, s nem is marad, hiszen az Úr tanításából senki nincs kizárva. Az Egyház évszázadok óta a Jézustól kapott küldetés tudatában folytatja a magvetést, az igehirdetést, hogy minden kor embere számára megismerhetővé váljék az üdvösség örömhíre. Isten szavának fényében az én életem célja is új megvilágításba kerül.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Urunk, Istenünk! Látjuk és elismerjük, hogy a világban, az Egyházban és bennünk egyaránt jelen van a jó és a rossz. Isten és a sátán küzd a lelkünkért, örök sorsunkért. Segíts, hogy minden helyzetben felismerjük és elutasítsuk a gonosz kísértéseit! Növeld bennünk az életszentség vágyát, hogy készek legyünk engedelmeskedni neked, teljesíteni akaratodat! Gyarlóságunk, esendőségünk és bűnre hajló emberi természetünk ellenére is hozzád tartozunk, és tanításod szerint akarunk élni. Segítsen minket a te kegyelmed és irgalmad az üdvösségre!
Horváth István Sándor (Ph 88)
