Amikor elérkezett Erzsébet szülésének ideje, fiúgyermeket szült. Szomszédai és rokonai meghallották, hogy milyen irgalmas volt hozzá az Úr, és együtt örült vele mindenki. A nyolcadik napon jöttek, hogy körülmetéljék a gyermeket. Atyja nevéről Zakariásnak akarták hívni. De anyja ellenezte: „Nem, János legyen a neve.” Azok megjegyezték: „Hiszen senki sincs a rokonságodban, akit így hívnának!” Érdeklődtek erre atyjától, hogyan akarja őt nevezni. Atyja írótáblát kért, és ezeket a szavakat írta rá: „János a neve.” Erre mindnyájan meglepődtek. Neki pedig megnyílt az ajka, és megoldódott a nyelve: szólni kezdett, és magasztalta Istent. Akkor félelem szállta meg az összes szomszédokat, és Júdában meg az egész hegyvidéken erről az eseményről beszéltek. Aki csak hallott róla, elgondolkodva mondta: „Mi lesz ebből a gyermekből? Hiszen nyilván az Úr van vele.”
Lk 1,57-66
Elmélkedés
Az események sorát folytatva a mai napon Keresztelő János születésének történetét olvassuk az evangéliumban. Mária távozása után kis idővel Erzsébet megszüli fiát. Az evangélista rövid megjegyzése így hangzik: „Szomszédai és rokonai meghallották, hogy milyen irgalmas volt hozzá az Úr, és együtt örült vele mindenki” (Lk 1,58). Ne menjünk el szó nélkül a kijelentés mellett!
Zakariás és Erzsébet ekkor már idősek voltak. Évek, évtizedek óta éltek házasságban, de nem született gyermekük és ez sokak szemében szégyen volt. Amikor házasságot kötöttek, bizonyára ők is azt tervezték, hogy gyermekeknek fognak életet adni, szeretetben fogják őket felnevelni, s gondoskodásukat majd azzal fogják gyermekeik meghálálni, hogy idős korukban segítik őket, támaszkodhatnak rájuk. De az évek során nem teljesült ez az álmuk, vágyuk. Most viszont sok évi várakozás után, amikor már semmi reményük sem volt rá, mégis gyermekük születik. És ezt a gyermeket Istennek köszönhetik. Ez a gyermek Isten áldása. Gyermekük az irgalmas Isten ajándéka. Igaz mindez a gyermekre, Jánosra és minden gyermekre. A gyermek születése hallatán mindenki örül, s a szülők örömét növeli a rokonok és ismerősök öröme.
Jézus születésének ünnepéhez közeledve engedem-e, hogy Isten öröme eltöltsön, egyre jobban betöltse szívemet?
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Jöjj el népek várakozása, Jézus Krisztus, örvendeztess meg minket isteni jelenléteddel. Nagy szükségünk van tanácsra, segítségre, oltalomra. Ha saját erőnkből akarunk választani jó és rossz között, könnyen tévedésbe esünk, s észrevétlenül becsapjuk magunkat. Ha jók szeretnénk lenni hiányzik belőlünk az erő és a bizalom. Amikor szembe akarunk szállni a gonosszal, gyakran gyengének bizonyulunk és alul maradunk. Jöjj, Urunk, és világosítsd meg a téged keresők útját! Jöjj és ébressz új reményt a csalódottakban! Jöjj és adj örömöt minden embernek!
Horváth István Sándor (Ph 88)
