Színeváltozása után tanítványai megkérdezték Jézust: „Miért mondják az írástudók, hogy előbb Illésnek kell eljönnie?” Ő így felelt: „Illés eljön ugyan, és helyreállít mindent, én azonban azt mondom nektek, hogy Illés már eljött, de nem ismerték fel, és kényük-kedvük szerint bántak vele. Így szenved majd az Emberfia is tőlük.” Ekkor értették meg a tanítványok, hogy Keresztelő Jánosról beszélt nekik.
Mt 17,10-13
Elmélkedés
A színeváltozáskor a három kiválasztott apostol, Péter, Jakab és János, akik fenn voltak Mesterükkel a hegyen, azt látták, hogy Jézus Mózessel és Illéssel beszélget. Ez az élmény váltja ki belőlük a kérdést: „Miért mondják az írástudók, hogy előbb Illésnek kell eljönnie?” (Mt 17,10), ahogyan azt a mai evangéliumban olvassuk. Jézus korában elevenen élt az az elképzelés, hogy a Messiás eljövetelét Illés próféta visszatérése, fellépése előzi meg. Illés ugyanis nem úgy halt meg, ahogyan a többi ember, hanem Isten ragadta el őt egy tüzes szekéren az égbe, és azt gondolták, hogy újra meg fog jelenni az emberek körében, amikor beteljesedik a Megváltó jövetelére vonatkozó isteni ígéret.
A kérdésre Jézus úgy válaszol, hogy nem támasztja alá ezt a hiedelmet, de nem is cáfolja meg. Kijelenti, hogy „Illés eljövetele” Keresztelő János személyében valósult meg, ő az a próféta, akit Isten azért küldött, hogy a népet előkészítse a Megváltó érkezésére. Jánost azonban sokan elutasították.
Bölcsesség szükséges ahhoz, hogy a jeleket ne csak észrevegyük, hanem meg is értsük azok jelentését. Igazi bölcsesség szükséges ahhoz, hogy a nekünk szóló üzeneteket ne csak hallgassuk, hanem meg is értsük azok mondanivalóját. Ez a bölcsesség Isten ajándéka. Az adventi időszak tanítson bennünket erre a bölcsességre!
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Urunk és Megváltónk, Jézus Krisztus! Szükségünk van rád. Elismerjük, hogy nélküled egyedül vagyunk, magányosak vagyunk és elhagyottnak érezzük magunkat. Életünk olyan vándorút, amelyen társakat, barátokat keresünk. De oly sok csalódás ér bennünket. Akiről azt hittük, hogy valóban szeret minket, az később elhagyott. Akit szerettünk, hűtlen vagy hálátlan lett. Újra és újra feléd indulunk. Te az adventi időben alkalmat adsz nekünk, hogy a megtérés útjára lépjünk. Adj nekünk őszinte bűnbánatot, amely irántad való szeretetből fakad! Segíts, hogy találkozhassunk veled, az emberré lett Istennel!
Horváth István Sándor (Ph 88)
