A Galileai-tenger mentén járva meglátott két testvért: Simont, akit Péternek is neveznek, és Andrást, a testvérét. Éppen hálót vetettek a tengerbe, mert halászok voltak. Így szólt hozzájuk: „Kövessetek engem, és én emberek halászává teszlek titeket!” Erre azok otthagyták hálóikat, és követték őt.
Amint onnan továbbment, meglátott másik két testvért is: Zebedeus fiát, Jakabot és testvérét, Jánost. Apjukkal, Zebedeussal a hálóikat javították a csónakban. Őket is elhívta. Ők is otthagyták a csónakot és az apjukat, és követték őt.
Mt 4,18-22
Elmélkedés
Szent András apostol mai ünnepén az első tanítványok meghívásáról olvasunk az evangéliumban. Jézus olyan embereket keres, akik társai lehetnek az Isten országáról szóló tanítás hirdetésében. Ő az első pillanattól fogva tudja, hogy milyen feladatot akar rábízni a most kiválasztottakra, bár ők még nem sejtik ezt, és nem értik, hogy mit is jelenthet az emberhalászat. A tanítványoknak meg kell tanulniuk, hogy mit jelent Isten feléjük és minden ember felé áradó szeretete és irgalma, hogy majd Mesterük mennybemenetele után a tőle kapott hatalom birtokában segítsék az embereket megszabadulni abból a nyomorúságból, amibe a bűn taszítja őket. A jelenetben a tenger a világot és a múltat jelképezi, mindazt, amit el kell hagyniuk annak érdekében, hogy Isten országa bennük is megvalósulhasson. Jézus hívására mindent hátrahagynak, hogy kövessék őt.
„Kövessetek engem, és én emberek halászává teszlek titeket!” – hangzik a felszólítás. Két évezred távlatából egészen megdöbbentő számunkra, hogy az Úr szava olyan erőteljes hatással volt a szívükre, hogy készek voltak mindent feladni és azonnal indulni.
Péter és András, Jakab és János elindulnak Jézus megismerésének útján, amely idővel a tanúságtétel útjává válik. Életpéldájuk és az Úr iránti szeretetük erősítsen meg bennünket abban, hogy érdemes Jézus szolgálatába állni.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Örökkévaló Istenünk! Elindulunk adventi utunkon, megkezdődik számunkra a karácsonyi előkészület. Szeretnénk megérteni a régmúlt idők eseményeit, a te titkaidat az üdvtörténet során. Aztán megértjük, hogy tovább kell lépnünk a múltról való merengésnél és tovább kell lépnünk a jelen valóságánál és a jövőbe kell tekintenünk. A jövő felé kell fordulnunk, hogy ki tudjunk lépni a jelen sötétségéből és reménytelenségéből. Mert Jézus Krisztus újbóli megszületése világosságot támaszt körülöttünk és reményt ébreszt bennünk. Segíts minket, hogy helyesen értékeljük a múltat! Adj erőt a jelen mindennapi küzdelmeihez és új értelmet jövőnknek!
Horváth István Sándor (Ph 88)
