Egyszer olyan nagy tömeg gyűlt Jézus köré, hogy csaknem agyontaposták egymást. Így beszélt akkor tanítványaihoz: „Óvakodjatok a farizeusok kovászától, vagyis a képmutatástól! Nincs olyan rejtett dolog, amely napfényre ne kerülne; sem olyan titok, amely ki ne tudódnék. Amit szűk körben bizalmasan mondtatok, nyilvánosan elbeszélik, és amit zárt ajtók mögött fülbe súgtatok, szájról szájra adják. Mint barátaimnak, azt mondom nektek: ne tartsatok azoktól, akik megölik a testet, de többre nincs hatalmuk. Megmondom nektek, kitől féljetek. Féljetek attól, akinek – azonfelül, hogy megöl – arra is hatalma van, hogy kárhozatra vessen. Újból mondom: ettől féljetek! Nemde öt veréb sem ér többet, mint két krajcár? Isten mégsem feledkezik meg egyetlenegyről sem. Sőt, számon tartja fejetek minden hajszálát is. Ne féljetek tehát! Sokkal többet értek ti, mint a verebek.”
Lk 12,1-7
Elmélkedés
A mai evangéliumban Jézus a képmutatást nevezi a farizeusok legnagyobb bűnének. A képmutató szó onnan ered, hogy az ókori színészek álarcot tartottak maguk elé. Aki elrejti saját arcát és másnak akarja mutatni önmagát, mint amilyen valójában, az képmutató.
A farizeusokra jellemző az az ellentét, amely életük és tanításuk között fennáll. Jézus tettei mindenkor megegyeznek szavaival. Ő nem tesz mást, mint amit hirdet, és követőitől sem kér olyat, amit ő maga ne tenne meg. Óvatosságra inti minden tanítványát. Bármilyen hatásosnak, tetszetősnek vagy meggyőzőnek tűnnek valaki kijelentései vagy ígéretei, mindig érdemes megvizsgálni az illető személyes életpéldáját. A gazdag ember hiába ajánlja másoknak a szegénységet, szavai teljesen hiteltelenek. Az Isten nélkül élő ember hiába osztogat jótanácsokat a hívőknek, hogy miként gyakorolják vallásukat, senki sem fog hitelt adni szavainak.
A vallási életben különösen is fontos, hogy hiteles példaképeket találjunk magunknak, akik nem kétszínűségből veszik magukra a vallásosság álarcát, hanem valóban Isten tetszését keresik életük megszentelésére törekedve.
Legyünk mi magunk is példaképek! Az Úr példáját követve törekedjünk arra, hogy szavaink és cselekedeteink egységben legyenek, hogy hiteles legyen életünk tanúságtétele.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Feltámadt Urunk, Jézus Krisztus! Örömmel halljuk az apostolok tanúságtételét a veled való személyes találkozásról. Ők egykor láthattak téged megdicsőült testedben, s meggyőződhettek arról, hogy újra élsz. E tapasztalatok hitet ébresztettek bennük és elindították őket a tanúságtétel útján. Szólíts engem is nevemen! Engedd, hogy megérintselek! Add nekem is a hit ajándékát! Feltámadásodba vetett hitemet és irántad való szeretetemet azzal szeretném megmutatni, hogy az apostolokhoz hasonlóan én is bátran hirdetem feltámadásodat, amely az új élet, az örök élet forrása minden ember számára.
Horváth István Sándor (Ph 88)
