Jézus egy lakomán így korholta a farizeusokat: „Jaj nektek, akik síremléket építetek azoknak a prófétáknak, akiket a ti atyáitok megöltek! Ezzel is csak azt igazoljátok, hogy helyeslitek atyáitok cselekedeteit, és egyetértetek velük: azok megölték őket, ti meg sírt készítetek nekik. Nem hiába mondja Isten bölcsessége: Prófétákat és apostolokat küldök hozzájuk. Némelyeket közülük megölnek, másokat üldözni fognak. E nemzedéknek számot kell adnia minden próféta véréről, amelyet kiontottak a világ kezdetétől, Ábel vérétől egészen Zakariás véréig, akit az oltár és a templomépület között megöltek. Igenis, mondom nektek: felelősségre vonják mindezért ezt a nemzedéket. Jaj nektek, törvénytudók! Lefoglaltátok a tudás kulcsát. Magatok nem mentetek be vele, az odaigyekvőket pedig megakadályozzátok.” Amikor ezeket elmondta nekik, az írástudók és a farizeusok nagy felháborodásukban különféle kérdésekkel kezdték faggatni. Azon fondorkodtak, hogy rajtakapják valami olyan kijelentésén, amellyel vádolhatják.
Lk 11,47-54Lk 11,47-54
Elmélkedés
Egyedül az alázatos szívűek képesek befogadni Isten tanítását és bölcsességét. Az alázatos ember pohara soha nincs annyira tele, hogy Isten ne tudná beletölteni az igazság vizét, mert rendszeresen kortyol belőle. A farizeus pohara tele van, azt képzeli, hogy az igazság teljességét birtokolja, és a megismert igazságokban legfeljebb gyönyörködik, mintsem megtartja.
Jézus továbbra is kemény szavakkal beszél a farizeusokhoz. Azt állítja, hogy nemzedéke felelősséggel tartozik a korábbi időkben megölt prófétákért. A felelősséget azonban nem csak a gyilkosságokért kell vállalniuk, hanem azért is, mert nem hallgattak Isten küldötteinek, a prófétáknak szavára és nem tértek meg. Gonosz cselekedeteikért és a megtérés elmulasztásáért egyaránt felelősséggel tartoznak. Jézus szavai a múlt cselekedeteire vonatkoznak. De miért mondja azt, hogy kortársait vonják felelősségre elődeik bűnei miatt? Jézus előre látja, hogy saját nemzedéke ugyanabba a hibába esik, mint a korábban élők. Akikhez most intézi szavait, éppúgy megölik Isten Fiát, a mennyei Atya küldöttét, mint elődeik Isten küldötteit, a prófétákat. Jézus nemzedéke ugyanúgy elmulasztja a megtérést, mint a korábbiak. Elutasításuk oka az lehetett, hogy egyszerűbb volt elnémítani a prófétákat, mintsem megváltoztatni saját életüket.
A prófétai szó mindig arra figyelmeztetett, hogy térjenek vissza a törvény megtartásához.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Szentséges Atyánk, szenteld meg életünket! Kísérj minket hatalmaddal, hogy tanúsíthassuk: te, aki mindenek forrása vagy, egyedüli forrása vagy a szeretetnek és a szabadságnak. Köszönjük neked az Istennek szentelt élet ajándékát, mely a hitben téged keres, s a maga egyetemes küldetésében mindenkit arra hív, hogy a hozzád vezető utat járja.
Horváth István Sándor (Ph 88)
