Abban az időben: Jézus és tanítványai miközben Jeruzsálem felé haladtak, betértek az egyik faluba. Egy Márta nevű asszony befogadta őt házába. Ennek nővére, Mária odaült az Úr lábához, és hallgatta szavait. Márta meg sürgött-forgott a sok házi dologban. Egyszer csak megállt: „Uram – méltatlankodott –, nem törődöl vele, hogy nővérem egyedül hagy szolgálni? Szólj neki, hogy segítsen nekem.”
Az Úr azonban így válaszolt: „Márta, Márta, te sok mindennel törődöl, és téged sok minden nyugtalanít, pedig csak egy a szükséges. Mária a jobbik részt választotta. Nem is veszíti el soha.”
Lk 10,38-42
Elmélkedés
Márta és Mária, akikről a mai evangéliumban olvasunk Lázár testvérei voltak. Lázár Jézus barátja volt, akit feltámasztott a halálból. A három testvér a Jeruzsálem melletti Betániában lakott. Útjai, illetve jeruzsálemi tartózkodásai során Jézus többször is megszállhatott náluk, most is az ő házukba tér be.
A korabeli zsidó szokások szerint a vallásosság csupán a férfiak, mégpedig a felnőtt korú férfiak ügye volt. A nőkkel, az asszonyokkal nem közölték a tanítók Isten titkait, az Istenről szóló tanítást. Az asszonyok dolga a házimunka végzése és a gyermekek felnevelése volt. Márta azt a női szerepet gyakorolja, amit elvártak tőle, ami pontosan megfelel a korabeli szokásnak. Vendég érkezett a házhoz, akit ki kell szolgálni. Helyzetéből érthető a méltatlankodása, hiszen a hagyományos szereposztás szerint testvérének, Máriának is ugyanez lett volna a kötelessége.
Mária ugyanis nem női szerepe szerint cselekszik. Ezzel nem a munkát akarja megtagadni, hanem hallgatni szeretné Jézust, s ezzel olyat tesz, amit egy nőtől nem vártak abban az időben. Jézus is meglepetést okoz azzal, hogy férfiként nem teszi helyre Máriát, nem utasítja őt, hogy inkább végezze az asszonyi munkát, hanem örömmel veszi, hogy Mária szívesen hallgatja. Még Márta méltatlankodásával sem törődik, nem ad neki igazat.
Jézus tanításának hallgatása érdekében olykor át kell lépnünk a szokások határait.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Örökkévaló Isten! Szomjazom tanításodat, kutatom az igazságot, keresem az örök élet igéit. Hiszem, hogy a Szentíráson keresztül te szólsz hozzám, te vezetsz engem az üdvösség felé. Adj nekem türelmet, kitartást, figyelmességet, tanulékony lelket és alázatot! Add, hogy készséges legyek mindannak megvalósítására, amit üzenetedből megértek. Kinyilatkoztatott szavad és a megtestesült Ige, Jézus Krisztus legyen számomra a mindennapi lelki táplálék és a hit szerinti élet forrása!
Horváth István Sándor (Ph 88)
