Egy alkalommal Jézus így szólt a néphez: „Kihez hasonlítsam e nemzedék fiait? Kihez is hasonlítanak? Olyanok, mint az utcán tanyázó gyermekek, akik így kiáltoznak egymáshoz:
„Furulyáztunk, de nem táncoltatok. Siránkoztunk, de nem zokogtatok.” Eljött Keresztelő János: kenyeret nem eszik, bort nem iszik. Erre azt mondjátok: „Ördöge van.” Eljött az Emberfia, eszik és iszik. Erre meg azt mondjátok: „Nézd a falánk és borissza embert, a vámosok és a bűnösök barátját!” Az Isten bölcsességét azonban fiai igazolták.”
Lk 7,31-35
Elmélkedés
A gyermekek legkedvesebb időtöltése a játék. Amikor játszanak, semmi másra nem figyelnek, teljesen átadják magukat a játék okozta izgalomnak és örömnek. A mai evangéliumban Jézus egy mondókát idéz, amely minden bizonnyal egy gyerekjáték eleme volt. A mondóka így hangzik: „Furulyáztunk, de nem táncoltatok. Siránkoztunk, de nem zokogtatok.” Jézus olyan gyerekekről beszél, akik csalódottak. Talán nem csatlakozik valaki a játékhoz.
Mit akar nekünk tanítani az Úr? A közömbösség, az érdektelenség, a süket fülek megakadályoznak minket abban, hogy Isten szavát meghalljuk. Jézus az Isten országáról szóló örömhírt hirdette, amely örömöt és reményt ébresztett azokban, akik nyitott szívvel és értelemmel hallgatták őt. Ugyanakkor szavait egyesek elutasítják, vagy meg sem hallgatják. Bezárják fülüket az igazság előtt, de még ennél nagyobb probléma, hogy a szívüket is bezárják. Az üdvösség tanítása Keresztelő János és Jézus által eljutott az emberekhez, de egyesek mit sem törődtek vele, tovább folytatták bűnös életüket. Ők Keresztelő Jánost ördögtől megszállottnak nevezték, Jézust pedig bűnösökkel barátkozó embernek, akinek szava nem érdemel hitelt.
Ha komolyan veszem, hogy Jézus tanítványa vagyok, akkor a hallott tanítást életre kell váltanom. Semmi nem akadályozhat meg abban, hogy tiszta szívvel, bátorsággal és örömmel kövessem az Urat.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Mindenható Istenünk! Te mindenkit meghívsz a veled való közösségre és senkit sem zársz ki szeretetedből. Minden embernek felkínálod az üdvösséget és megmutatod, milyen úton érhetjük azt el. Egyedül mi, emberek zárhatjuk ki magunkat azzal, ha elutasítunk téged, megtagadjuk a neked való engedelmességet és semmibe vesszük törvényeidet. Hálásak vagyunk azért, hogy minden embernek, nekünk is és minden embertársunknak megadod a segítséget ahhoz, hogy üdvözüljünk.
Horváth István Sándor (Ph 88)
