Kedves Testvérek!
A mai evangéliumban a Szentlélek kiáradása olyan ártatlan, szinte idilli eseménynek tűnik: Jézus gyöngéden rálehel a tanítványokra. De ha összevetjük az Apostolok Cselekedetei hirtelen támadt tüzes szélviharával, a heves zúgással, alig képzelhető el nagyobb ellentét!
Egyébként is, nincs itt valami ellentmondás? Az Apostolok Cselekedetei szerint a feltámadást követő ötvenedik napon jön el a Szentlélek, míg János evangéliumában a tanítványok még Húsvétvasárnap este kapják meg a Lelket, magától Jézustól.
Mikor és hogyan áradt ki a Lélek? Úgy gondolom, hogy ez esetben a történet oly ellentmondónak látszó mindkét leírása igaz egyszerre. Isten Lelke hatalmas erővel jelenik meg a tanítványok életében: zúgó vihar. De ereje akkora, hogy nyugodtan mellőzhet minden hatalom megnyilvánulást: lehelet.
Vegyük jól szemügyre ezt az evangéliumi történetet! A tanítványok még mindig sokkhatás alatt állnak; mesterük meghalt a kereszten. Zárt ajtók mögé bújtak. Attól féltek, hogy ők is úgy járhatnak, mint mesterük. Félelmük fala erősebb, mint a ház fala, amelyben elbújnak. Aki egy ilyen bensőleg elzárt, elfalazott embert akar megközelíteni, nem érkezhet hatalommal. Az erőszak és a kényszerítő nyomás, a belső falakat csak vastagítja, amíg a házból vár, a várból pedig börtön nem lesz. Talán ismerjük ezt a megmerevedett helyzetet mindannyian saját magunkon is. És ilyenkor csak a gyengédség lehet hatásos. De a gyöngédség még nem űzi el a félelmet. Mégis ez a táptalaja a bizalomnak, hogy még mindig van egy út, amely kivezet, bárhol lennék is. Jóllehet a tanítványok az első nap megkapták a Lelket, de ez még korán sem jelentette azt, hogy a félelmük elszállt! Nem, ehhez még ötven nap kellett. A Lélek ötven napig tartó munkája hozta meg gyümölcsét. Ötven napon át feltűnés nélküli, érzékelhető külső jelek nélküli, belső folyamat játszódott le.
Miféle volt az a változás, amit a Lélek végbevitt a tanítványokban? Az evangéliumban így hangzik: „Vegyétek a Szentlelket! Akinek megbocsátjátok bűneit az bocsánatot nyer, akinek nem bocsátjátok meg az nem nyer bocsánatot!” Bocsánatról, kiengesztelődésről volt tehát szó! Jézus küldetésének lényegét kötötte még egyszer lelkükre! Ez pedig így szól: Vedd a bocsánat lelkét! Ne utasítsd el a kiengesztelődést, mert ezáltal a Lelket utasítod el, Isten Szentlelkét! Engesztelődj ki! Szeresd önmagad! Szeresd Istent! Szeresd testvéredet! Szeresd ellenségedet! Ez az evangélium lényege. Itt keresendő minden keresztény hivatás, a mi szerzetesi hivatásunk lényege is. Emellett nem mehet el senki, aki Jézust akarja követni.
Amint elkezded saját szívedben a kiengesztelődést, félelmed börtönfalán máris egy rés támad.
Ha egy közösségben akár csak egyetlen ember kezd is el kiengesztelődni a többiekkel, az erőszak háza máris gyengül, és növekszik annak a szabadságnak az esélye, amelyre Isten hívott minket.
De amíg halogatod a kiengesztelődést, addig nincs remény a szabadság kibontakozására, az örömhír elterjedésére.
Hogyan, kiket irányít a Lélek? A Szentlélek úgy vezet belső szabadságra, hogy önmagát adja, hogy ő vesz lakást benned,
ő foglalja el azt a helyet szívedben, amit ha más foglalna el, gúzsba kötne, szolgaságba döntene.
Az Ószövetség korában csak egyes embereknek adatott a Lélek: hadvezéreknek, királyoknak és prófétáknak. Az Ószövetségben félni kellett, hogy Isten visszavonja lelkét az embertől, bűne miatt. Gondoljunk Dávid zsoltárára, amit emberöléssel végződő bűnös tette után imádkozott „Ne vess el engem a Te orcád elől,/ Szent lelkedet ne vedd el tőlem!”(Zsolt 50,13) Az Újszövetség közeledtével Izrael azonban azt az ígéretet kapta, hogy Isten a Lelket minden emberre ki fogja árasztani (Joel 3,1). Pünkösdkor, ötven nappal Jézus feltámadása után, ez csodálatos módon megvalósult. Alig két hónappal a golgotai katasztrófa után Péternek bátorsága van arra, hogy életét kockára téve nyilvánosan vallomást tegyen megcsúfolt és kivégzett Mesteréről. Bámulatos, hogy szavaira mintegy háromezren csatlakoznak Krisztushoz. Péter beszéde “mintha szíven ütötte volna őket”- tudósít az Írás (ApCsel 2,37).
Ez a Szentlélek munkája! Krisztus egyháza, a Krisztushoz tartozó közösségek nem emberi megfontolás, döntés, vállalás, nem módszerek és szervezés útján jönnek létre, hanem a Szentlélek kezdeményezésére, a Szentlélek embereket megragadó hatalma révén. Emberek bátorságot nyernek arra, hogy keresztényekké legyenek; Krisztus megragadja, és mozgásba hozza őket, midőn a Szentlélek kiárad rájuk. Szent Pál fogalmaz így: „Isten szeretete kiáradt szívünkbe a ránk árasztott Szentlélek által.” (Róm 5,5) Isten Szentlelke által van bennünk. „Isten temploma” vagyunk, Isten Lelke bennünk lakik (1Kor 3,16). Ennek a következménye, hogy Jézus azt mondja: „aki szeret engem, megtartja tanításomat. Atyám is szeretni fogja őt, hozzá megyünk és benne fogunk lakni.” (Jn 14,23)
Kedves Testvérek!
A hitben mindannyian eljutottunk valameddig, de még úton vagyunk. Jézus azt mondja a szamáriai asszonynak Jákob kútjánál: „Ha ismernéd az Isten ajándékát…” (Jn 4,10) Higgyük erősen, hogy bár már eddig is sok ajándékot kaptunk Istentől, de még annyi minden vár ránk, hogy elképzelni sem tudjuk!
Kérjük ma újra a Lélek adományait, melyekből minden kibontható!
Mennyei Atyánk, hittel kérünk, add nekünk Szentlelkedet!
Gyújtsd lángra bennünk a pünkösdi tüzet, a szeretet és a tanúságtétel mennyei lángját!
Köszönjük, hogy Fiad vérével megváltottál a sötétség hatalmából.
Köszönjük, hogy Jézus föltámadásában új életet ajándékoztál nekünk.
Engedd, hogy ellene mondjunk minden gonosznak,
mindenestül átadjuk magunkat Jézus követésére;
a Boldogságos Szent Szűz,
Szent Benedek atyánk, Szent Márton püspök és az összes szentek példája szerint,
imádsággal, tettel és szóval tanúskodva rólad.
Járd át egész valónkat Szentlelked erejével,
hogy szüntelen dicsőíthessünk téged,
és hálát adjunk neked! Ámen.
forrás: https://pannonhalmifoapatsag.hu/punkosdi-homilia-2020/
